Lengyelországi kiránduláson volt a 9.B

 

A 9.B osztály 2021. október 8-10. között a Waclaw Felczak alapítvány által fenntartott Polonica Varietas pályázatnak köszönhetően 100%-os támogatottsággal nyerte el egy háromnapos utat. Az útról készült beszámoló alább olvasható.

Célul tűztük ki magunk elé, hogy a két ország és a szűkebb pátriánk, azaz a bencés rend és iskola kapcsolódási pontjainak utánanézünk, majd a helyszíneket felkeressük. Így esett a választásunk a wieliczkai sóbányára, amelyet a legenda szerint Árpádházi Szent Kinga csodával határos módon alapított. A bánya meglátogatása volt az első napi programunk kora délután. A kétórás vezetés során 131 méter mélyre mentünk le az egyik tárnába, ahol láthattuk az elmúlt több száz év eszközeit, technikáit a só kinyerésére. A legmonumentálisabb a bányában lévő templom volt. Minden fala, lépcsője, szobra, oltára, oltárképe sóból volt kifaragva. A sóbánya után a szállásra mentünk. Mindenkinek nagyon tetszett Szent Fausztina nővér rendházában az összes szoba. Vacsora a szomszédos étteremben volt, utána sokan a kétórás szabadidő alatt befutottak Krakkó belvárosába megnézni a vár esti fényeit.

Szombaton a reggeli után egyszerre Wadowicébe mentünk, ahol is a Szent II. János Pál szülőházában lévő interaktív kiállítást néztük meg. Az előre eltervezett idő helyett dupláját töltöttük el, végig nézve a használati tárgyait, a beiktatásain viselt miseruháit, a pisztolyt, amellyel Ali Agca meglőtte és a sífelszerelését. A nagy pápát mint embert láttuk. Késéssel indultunk Tyniecbe, a bencések ősi, lengyel várába. A tárlatvezetés után nem volt időnk a misére, mert időre mentünk Krakkóba, vezetett belvárosi sétára. A Wawelben szinte mindent megmutatott a magyar vezetőnk. A hosszú séta során mindent megnéztünk, ami a belvárosban érdekesség, majd kétórás szabadidő után a szállásra mentünk vacsorázni, amit ismét két óra szabadidő követett. Többen ismét a belvárost vették célba, de már tömegközlekedéssel.

Vasárnapra maradt a kirándulás legnehezebb része, Auschwitz-Birkenau. A táborról történelem- és irodalomórákon sokat beszéltünk, de élőben sokkal nyomasztóbb, mint képeken, elbeszélve vagy filmeken. A táborban elhunytak közül minden harmadik magyar állampolgár volt. Az épületekben, tárgyakban benne van a mi múltunk is. Ennek a tudatnak a nyomasztó érzésével indultunk haza. A hosszú úton sokáig csendben utaztunk. Éjjel érkeztünk meg, fáradtan, de egy remek kirándulás élményével telítődve.

A kirándulást követő héten a „Saul fia” című filmet néztük meg, és beszélgettünk a látottakról. Megerősödtünk abban a tudatban, hogy az ember még egyszer nem veszítheti el az emberségét, a jóságát.