A Pannonhalmi Bencés Gimnázium 11. A osztálya abban a szerencsés helyzetben részesült, hogy a lengyel-magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéséért létrejött Waczlaw Felczak Alapítvány pályázati támogatásából három napig Lengyelországban kirándult 2022. május 1. és 4. között. És bár a pandémia miatt elmaradt osztálykirándulásokat semmi sem tudja pótolni, most úgy éreztük kicsit igazságot szolgáltat nekünk a sors ezzel a lehetőséggel.
Ha egy pannonhalmi osztálynak lehet patronás testvérosztálya, ha egy iskolának lehet testvériskolája – akkor egy országnak miért ne lehetne testvérországa? Ha pedig Magyarország számára testvérországot keresnénk, a legerősebb jelölt kétségkívül Lengyelország. Összeköt minket a közös közép-európai történelem és kultúra – és összeköt minket a számtalan közös történelmi hős. Például Szent László királyunk, akinek az anyanyelve lehet, hogy a lengyel volt, hiszen édesanyja, Richéza, lengyel hercegnő volt. Vagy a Lengyelországban „Magyar”-nak nevezett Jadwiga (Hedvig), aki bár az Anjou-házból származott a lengyelek mégis mint Lengyelország tettrekész és példaadó magyar királynőjét tartják számon. Vagy hasonló közös példakép lehet még, Báthory István is – az egyetlen olyan király, aki magyar származású volt, magyarul beszélt, de királyként nem Magyarország trónján ült.
Egy pannonhalmi diák számára – nagyot
ugorva a történelemben – még közös hős lehet, Szent II. János Pál pápa
is, aki annak idején a mi bazilinkánkban együtt imádkozott a pannonhalmi
szerzetes közösséggel 1996-ban. Az ő wadowicei szülőházában járva
akaratlanul is eszünkbe jut a szent pápa ezen látogatása – példának
okáért azért is , mert egy képet is kivetítenek róla a múzeum egyik
utolsó termében.
Május 1-jén, már a ballagás napján elindultunk. Hosszú utunk második felében, a lemenő nap fényében vágtunk át buszunkkal a Tátra sötétlő hegyei között. Késő este érkeztünk meg Krakkóba, szállásunkra. A kivilágított város már a buszból kecsegtető látványt nyújtott.
Az első teljes nap, hétfőn a középkori
királyi főváros megtekintésével telt. Megtekintettük a lengyel
Akropolisz, a Wawel domb székesegyházának minden zugát, felmentünk a
város felé magasodó harangtoronyba, ahol is megtapogathattuk a hatalmas
Zsigmond-harang nyelvét
– és itt, ahogy a hagyomány megköveteli, mindenki kívánhatott valamit
eközben. Mint osztályfőnök nem kívánhattam mást, mint baleset- és
problémamentes osztálykirándulást magunkra számára. Szerencsére ez meg
is valósult! A Wawel után az óváros látnivalóit tekintettük meg. A
krakkói városnézés utolsó pontja a Ryneken álló Mária-templom volt, ahol
megtekintettük a gyönyörű faragott szárnyas oltárt, majd a templomból
kilépve meghallgattuk a „Heynau”-t azaz a harangtoronyból szóló
trombitaszót. Délután az érdeklődők számára külön vezetés volt Krakkó
zsidónegyedében, a Kazimierzben.
Második nap, kedden délelőtt volt a
legnehezebb és legmegrázóbb programunk. Ellátogattunk
Auschwitz-Birkenauba, ahol a náci Németország koncentrációs tábort
létesített. A magyar nyelvű idegenvezetésen megtekinthettük a tábor
minden részét. A táborban minden harmadik áldozat Magyarország
területéről érkezett. Külön megtekintettük az ún. „magyar
barakkot”, ahol magyar nyelvű kiírásokkal mutatták be a koncentrációs
tábor működését és a magyarországi antiszemitizmus történetét.
Kedd délután már egy örömtelibb célt tűztünk ki magunk elé. A wieliczkai sóbányát tekintettük meg, amelyet a legenda szerint szintén egy magyar királylány, Árpádházi Szent Kinga csodával határos módon alapított. A kétórás bejárás során 131 méter mélyre mentünk le az egyik tárnába, ahol láthattuk az elmúlt több száz év eszközeit, technikáit a só kinyerésére. A legmonumentálisabb a bányában lévő templom volt. Minden fala, lépcsője, szobra, oltára, oltárképe sóból volt kifaragva. Szent II. János Pál pápa sóból kifaragott szobra előtt készítettünk egy csoportképet is
Utolsó nap, szerdán a reggeli és a kipakolás után először Tyniecbe, a pannonhalmihoz hasonló ezer éves bencés apátságba mentünk. Itt az apát úrral egy rövid találkozásra volt időnk, megáldott minket, és megmutatta a barokk templomot. Ezután utolsó lengyelországi állomásunkra Wadowicébe mentünk, ahol is a Szent II. János Pál szülőházában lévő interaktív kiállítást néztük meg. Itt megtekinthettük a családja használati tárgyait, a beiktatásain viselt miseruháit, a pisztolyt, amellyel Ali Agca meglőtte, és a sífelszerelését. A nagy pápát mint embert láttuk. Wadowicében már csak egy ebédre volt idő, ahol újfent pirogot ehettünk. Ezután indultunk haza, ismét a hegyeken át.
A kirándulás a Waclaw Felczak Alapítvány támogatásával valósult meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése