2021. április 16., péntek

Németh Tamás

 NT

A szerelmeslevelet lektoráló „rendőr”

Hivatása a tanítás, az arborétum és a prefektusi szobája a legkedvesebb helye, a túrázás és utazás a szenvedélye – legyen szó családi kikapcsolódásról, vagy a fiúkkal közös osztálykirándulásról. Németh Tamás magyar-történelem szakos tanárunk szerint itt Pannonhalmán olyan kapcsolatot tud kialakítani tanítványaival, amilyet más iskolában elképzelhetetlennek tart. Olyan kapcsolat ez, amit a mérhetetlen bizalom és az egymás iránti tisztelet és elfogadás tart össze.

Frissdiplomás tanárként került Tamás Pannonhalmára. Győrben járt a bencésekhez, és kezdetektől tudta, hogy tanítani szeretne. Pályakezdőként sok helyre beadta pályázatát, de vagy egyáltalán nem válaszoltak neki, vagy elutasították. Végül egy újságban meglátta a Pannonhalmi Bencés Gimnázium álláshirdetését, és beadta jelentkezését. A korábbi bántó tapasztalatok után már az nagyon szimpatikus volt neki, hogy rövid időn belül választ kapott a megkeresésére. Próbaórára hívták és egy elbeszélgetésre. „Emlékszem, hogy a találkozó után sétáltam ki a várból az autómhoz, ahol a feleségem várt – jobban mondva akkor még csak a menyasszonyom. Titusz atya, az akkori igazgató azonban utánam telefonált, hogy ne menjek sehova. Utánam jött, és azt mondta: fel vagyok véve. Nagyon megtisztelve éreztem magam” – meséli.

2011-ben egyből osztályfőnökként kezdte pályafutását. Hetedikeseket kapott. Mint mondja, először nagyon ijesztőek voltak a konfliktusok, a problémák, de végül teljesen összeszoktak. „Szuper csapat volt, nagyon büszke vagyok rájuk” – mondja első osztályáról, és látszik tényleg így is gondolja. „Idejöttek kicsi hetedikesként, a mellemig értek. Mikor végeztek, már én voltam a legkisebb az egész csapatban. Nem egyszerűen csak megnőttek, hanem felnőttebbek lettek. Nagyon jó volt átélni, hogyan fejlődött a gondolkodásuk, ízlésük. Fantasztikus érzés volt” – nosztalgiázik.

Mikor mostani osztályáról, a 12.B-ről kérdezem, ugyanolyan szeretet van a hangjában, meg némi keserűség is. A járvány miatt ugyanis osztálya számos fontos eseményből kimaradt. Felemás érzés – magyarázza. „Egyrészt nagyon szomorú, hogy ezeket a pillanatokat nem élhetik, élhették át, és ezt ők is érzik. Másrészt úgy döntöttek – és ezt a szabályozás is megengedte –, hogy nem otthonról tanulnak, hanem maradnak itt. Nagyon örültem ennek – és ismerve őket, nem is igazán lepődtem meg –, hogy így döntöttek. Úgy látom, tényleg átérzik és megélik azt, mit veszítettek, és hálásak azért, amiben részük volt.” Az elmúlt négy évben pedig rengeteg közös élményt szereztek. Tamás szeret utazni, kirándulni, és ebbe a fiúkat is bevonja. Minden évben – amíg a pandémia engedte – elvitte őket magashegyi túrázásra. Jártak közösen a Magas-Tátrában, az osztrák Alpokban, Szlovéniában és Olaszországban a Júlia-Alpokban. Most pedig Észak-Olaszországba, a Dolomitokhoz készülnek. Abban bízik, hogy augusztusban el tudnak oda menni a fiúkkal, ha már a Görögországba tervezett, végzős osztálykirándulásukat valószínűleg egy évet halasztaniuk kell.

Az utazás feleségével is nagy közös szenvedélyük – meséli. Rendszeresen mennek Ausztriába, Szlovákiába, Csehországba. Egyik legnagyobb álmuk azt volt, hogy elzarándokoljanak Santiago de Compostellába, Spanyolországba. Ötödik házassági évfordulójukon kocsiba pattantak, és valóra váltották. 8000 kilométert autóztak, miközben rengeteg mindent láttak, és egy felejthetetlen élménnyel tértek haza. Számos alkalommal járt ösztöndíjasként is külföldön. Disszertációja kapcsán jutott el kétszer is kutatni a berlini Kertész Imre-archívumba. De járt Máltán és Angliában is. Ideje egy részét pedig tankönyvírással tölti. A Katolikus Pedagógiai Intézetnél félállásban vesz részt a katolikus irodalomkönyv megírásában.

Mint mondja, Pannonhalmát is nagyon szereti. Egyik kedvenc helye az arborétum, merthogy „kert-fetisiszta” – mondja nevetve. „Nagyon szeretem a természeti környezetet és az ember által formált természetet is. Ha utazom, akkor is megnézem a leghíresebb, legszebb kerteket. Itt Pannonhalmán pedig nagyon élvezem azt a környezetet, azokat az illatokat, a sétányokat, azt a nyugalmat, amit az arborétum nyújt.” Másik kedvenc helye pedig a prefektusi szobája, ami – mint mondja – egy nagyon nyugodt munkahely, ahová jó elvonulni. A fiúk is nagyon szeretnek ott, mert mindent elmondhatnak, ami a szívüket nyomja.

Osztályfőnök, prefektus és tanár – és mindhármat szereti is. Nagyon hálás azért a felelősségért és bizalomért, amit osztályfőnökként a fiúktól, a szülőktől és a vezetőségtől kap. Fontos számára, hogy a szaktárgyait – a magyart és a történelmet – taníthassa. Anélkül nem is érezné igazán jól magát. Prefektusként pedig olyan kapcsolatot alakíthat ki diákjaival, amelyre szerinte egyetlen másik iskolában sem lenne lehetőség: közösen sportolnak, játszanak, zenét hallgatnak. „Az évek alatt ezek az apróságok összeállnak valami nagyon fontossá, és ezt rettentően élvezem” – magyarázza. Amikor arról kérdezem, hogyan tudná leírni ennek a kapcsolatnak a mélységét, egy évekkel ezelőtti emléket említ példaként. Az egyik diákja bekopogott hozzá, és félénken átadott neki egy levelet, majd megkérte, hogy – mint magyar tanár – nézze át és javítsa ki benne a nyelvtani hibákat. Kiderült, hogy a barátnőjének írt szerelmeslevelet bízta Tamásra. „A maximális bizalomra épül a kapcsolatunk, ha az nincs, akkor nem működik. A prefektus persze kicsit rendőr is” – mondja nevetve. „Bele kell állni a kényes szituációkba: be kell rakatni az ágyat, néha le kell szidni őket – magyarázza. „Ugyanakkor jobban ismernek engem, mint bármelyik kollégám, és én is jobban ismerem őket bármelyik másik tanárnál. Így sokkal nagyobb bizalommal tudunk egymás felé fordulni. Szerintem ez a legfontosabb, hogy bármit meg tudunk beszélni.”

NT2NT3

Klimas Marcel


Klimas kávés tonikja

Házi készítésű csirkés-pesztós penne és kávés tonik. A legjobb étel és ital, amit a fiúkkal készített közös főzéseik alatt. Klimas Marcel, a 12.A osztályfőnöke szombatonként szeret a diákkonyhán sürgölődni tanítványaival. Igaz, az utóbbi időben a járvány miatt erre nem volt lehetőségük. Ahogy sok mindenből kimaradnak idén végzősei, de mindig azzal biztatja őket, hogy annak örüljenek, ami megadatott nekik.

Szeptemberben Horvátországba készültek, a nagy végzős osztálykirándulásra. Amikor azt le kellett mondaniuk, Klimas Marcel azzal vigasztalta a fiúkat, hogy majd idén nyáron bepótolják. Arra számít, hogy a júniusi szóbeli érettségi vizsgák után már valóban útra kelhetnek. Neki és a fiúknak is fáj, hogy idén megannyi élményből kimaradtak a járvány miatt. Elmaradt a Mikulás-műsor, amelyen hagyományosan a végzősök parodizálják tanáraikat, majd a farsangot sem tarthatták meg – sorolja az elmaradt programokat az osztályfőnök. „Mikor egy-egy ilyen után látom a csalódottságot a szemükben, mindig mondom nekik, hogy örüljünk annak, amink van. Ők itt maradhattak a gimnáziumban, amikor online oktatásra álltak át a középiskolák, majd később valamennyi oktatási intézmény. Bármikor bejöhetnek a szobámba, játszhatunk, beszélgethetünk közösen. Az országos korlátozások ellenére mi mégiscsak megtarthattuk a szalagtűzést, ami bár nem olyan volt, mint a korábbi években, de nagyon bensőségesre sikerült azzal, hogy csak mi voltunk a Szent Márton-bazilikában.”

Azt mondja, az a csend, ami most Pannonhalmára telepedett, rá is hatással van. Nagy nyugalmat él meg: több lehetőség nyílik a meghitt beszélgetésekre, találkozásokra a diákjaival, de már ő is várja a járvány végét. Mint mondta, hiányzik neki, hogy moziba, színházba mehessen, hogy meglátogassa a családját Felvidéken.

Marcel ugyanis Szlovákiából származik. Mikor az általános után választania kellett, hol tanuljon tovább, egy jó iskolába szeretett volna járni. Unokatestvére Pannonhalmán tanult, és Marcelnak is megtetszett a bencés gimnázium, amikor meglátogatta őt. Vonzotta a légkör és hogy kollégista lehet egy állandó bentlakásos intézményben. 2008-ban érettségizett és történelem tanárának, Schilde Renének köszönhetően megszerette a tárgyat, így erre a szakra ment. Az alapképzés után fél évig segédprefektusként dolgozott Pannonhalmán, és gimnáziumunk marasztalta is. Marcel akkor úgy döntött, előbb szeretné elvégezni a mesterszakot, és történelem szakos tanári diplomát szerzett. Amikor 2015-ben frissdiplomásként tanítani kezdett Pannonhalmán, rögtön osztályt is kapott. „Egyértelmű volt számomra, hogy itt szeretnék tanítani, és most már azt mondom, máshol nem is szeretnék”. Fontosnak tartja az egyházi légkört és azt is, hogy itt nem csak névlegesen a fenntartója a rend a gimnáziumnak, hanem érezhető a bencés szerzetesi jelenlét.

Mint mondja, végzőseivel kezdetben nem volt könnyű. Saját bevallása szerint, mondhatni, az iskola hírhedt osztálya volt az övé. „Azt éreztem tizedikig, hogy mindig van valami, amit meg kell oldani: kisebb-nagyobb kihágások, tantermi fegyelmezetlenségek, olykor verekedések. Az osztályátlag pedig gyalázatos volt.” Aztán tizedikben valami megváltozott. A márciusi nemzeti ünnepre készültek, nekik kellett a műsort megszervezniük. Akkor kimondva-kimondatlanul az egész osztályban benne volt az elszánás, hogy „Na, most megmutatjuk, hogy a 10.A is tud rendes március 15-ét csinálni!”  A műsorral végül bebizonyították mindenkinek (és elsősorban maguknak), hogy nem csak a bomlasztásban jeleskednek, hanem igenis képesek minőséget előállítani – mondja Marcel, és érezhető a büszkeség a hangjában. Mára pedig már teljesen összeszoktak, és a tanulást is komolyan veszik a fiúk. Komoly erőbedobással készülnek az érettségire.

Sok közös élményünk volt az elmúlt hat évben – meséli. A legjobban a közös főzéseket élvezte. Tavaly, amíg a járványhelyzet engedte, szombatonként egy-egy szobával lementek a diákkonyhára. Míg készítették az ételt jókat beszélgettek, majd jóízűen elfogyasztották azt. Utána a rendrakás a fiúkra maradt, mert amennyire szeret főzni, annyira utál mosogatni. A legízletesebbre a házi készítésű pesztós-csirkés penne sikerült. A fiúk gyúrták hozzá még a tésztát is. A legjobb ital pedig egyértelműen a kávés tonik lett. Egy műsorban látta, és miután a fiúk még nem kóstolták, közösen azt is elkészítették. A nyári melegben nagyon jól esik – mondja, és jó szívvel ajánlja, hogy próbálja ki mindenki.

Íme, a recept: végy egy 3 decis poharat, tegyél bele 2 deci tonikot, majd öntsd nyakon egy presszó kávéval, végül mehet bele egy kis citromlé is, plusz nyáron némi jég.

Egészségetekre!

KM1KM2

 

2021. április 12., hétfő

Innovatív bencés diákok

 Handl-Babják

Ismerik a Dobble játékot? Adott egy pakli kártya, mindegyiken 8 különböző szimbólum látható. Bármelyik kettőn csakis egy azonos szimbólum található, amelyek mindössze méretükben térnek el egymástól. Aki előbb megtalálja, az nyert. És itt jön a bencés csavar: gimnáziumunk két diákja nem csak hogy megfejtette azt a struktúrát, ami alapján működik a játék, de a módszerrel kifejlesztettek egy új oktató-fejlesztő játékot is. Babják Péter és Handl Barnabás ezzel bekerült a 30. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny második fordulójába. 

Bár maga a Dobble egyszerűnek tűnik, a háttérben egy bonyolult struktúra húzódik meg – mondják a fiúk. Ennek a megismerésével kezdtek el foglalkozni matematika tanáruk, Tamás Magdolna bíztatására. A most tizedikes Babják Péter és Handl Barnabás rengeteg tudományos munkát nézett át, hogy rájöjjenek, hogyan lehetséges, hogy bármely két kártyát nézik, azokon mindig lesz egy és csakis egy közös szimbólum. Mikor ezt megfejtették, jöhetett a gyakorlati felhasználás, amiről az innovációs pályázat is szól.

Azt találták ki, hogy egy új oktató-fejlesztő kártyajátékot készítenek a megismert módszerrel. Az ő kártyájukon pedig a kis békák és más szimbólumok helyett matematikai egyenletek, hatványozások vannak.  Persze nem lenne elég izgalmas a játék, ha az azonosság csupán annyit jelentene náluk, hogy ugyanaz a számítás szerepel egy másik lapon is. Tulajdonképpen nem az egyenletek, hanem azok végeredménye azonos.

De nézzünk egy példát: a kártyán 3 „szimbólum” szerepel. Az egyik: (a-4)(a+4). Egy másik kártyalapon - szintén 3 „szimbólummal” – az előző egyenletet már így írják: a2-16. Ugye így már nem is olyan könnyű megtalálni a közös pontot a lapokon?

Barni és Peti az első matekos prototípusokat már legyártotta, és korábban játszottak is velük az órán. Azt mondják osztálytársaik visszajelzése nagyon pozitív volt, egyedül esztétikai javaslataik voltak. Mint mondják, nagyon jó ráhangolódás a tanulásra az óra eleji kártyázás. A most tizedik osztályos fiúk egy számítógépes programot is írtak. Az alapján tudják elkészíteni a kártyákat, az mondja meg nekik ugyanis, hogy melyik lapra, melyik szimbólumokat kell feltenniük.

A játékot bármely óra tananyagára rá lehet szabni - mesélik, és már hoznak is egy történelmi példát. Az egyik lapon maga az esemény szerepelne, például Julius Caesar halála, a másikon ugyanez, csak évszámmal: Kr.e. 44. Persze itt is egy kártyán több „állítás” lenne, és így kellene megtalálni két lap közös pontját.

A fiúk – legtöbb diáktársukhoz hasonlóan – online oktatásban vannak, így nyolcvan kilométerre egymástól készülnek az innovációs verseny második fordulójára. Előbb egy beszámolót kell elkészíteniük az eddigi eredményekről, majd prezentálniuk kell fejlesztésüket a zsűrinek. Azt mondják, nehezebb így készülni, sok többletmunkával jár, de leosztják egymás között a feladatokat, és jól haladnak. Peti szabadidejében is matematikai, informatikai feladatokkal foglalkozik. Bejutott ugyanis az informatikai olimpia előválogató versenyébe. Mellette pedig zongorázik, és Pannonhalmán – már amikor a gimnáziumban lehetnek – több (online tartott) informatika és algoritmika szakkörre is jár. Kérdeznem sem kell, és tudom a választ: ilyen irányban szeretne majd továbbtanulni, olyan területen, ahol a matematika és az informatika összekapcsolódik. A matekot Barni sem szeretné elengedni, de ő inkább a fizikát társítaná mellé.

Mindketten szeretnek ide járni. Az mondják összetartó az osztályuk és sokat nevetnek együtt. Főleg, amikor az esti imák után nekiállnak bohóckodni. Van, hogy még éjfélkor is a visszafojtott nevetéstől visszhangoznak a szobák. Persze mindezt úgy, hogy ne bukjanak le – mondják nevetve.  Soha olyan tisztán és hangosan nem mondják, hogy Laudetur Jesus Christus, mint amikor este a mosdóba tartva összefutnak a prefektussal, hogy lehetőség szerint a folyosó összes szobájának felhívják a figyelmét a közelgő „veszélyre”.

2021. április 11., vasárnap

Hatalmas eredmény: Seitz Erik diákunk rákkutatása

 Seitz Erik

Még csak 17 éves, de már a rákgyógyítás új módjait kutatja. Ráadásul sikerrel! Seitz Erik gimnáziumunk 11. osztályos tanulója egy új, potenciális gyógyszercélpontot fedezett fel, amellyel leállítható az áttétek kialakulása.  Egy általa fejlesztett innovatív, a világon egyedülálló módszertannal sikerült azonosítania egy olyan fehérjét, amely szerepet játszik a metasztázisok, azaz az áttétek képződésében. Eredményeit nemsokára a 30. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny szakmai zsűrije is értékeli.

Seitz Erik akkor került kapcsolatba a rákkutatással, amikor beválogatták tavaly a Nemzetközi Kémia Torna magyar delegációjába, és lehetőséget kapott, hogy csatlakozzon Csermely Péter professzor Link Group kutatócsoportjához a Semmelweis Egyetemen. A hálózattudomány alkalmazásával keresnek új kezelési módokat a rák gyógyítására. Mint mondja, a szakirodalomból kigyűjtik azokat az emberből származó adatokat, amelyek az áttétek kialakulásában kulcsfontosságú sejtbiológiai folyamattal – szaknyelven epitheliális-mezenchimális átmenet, azaz EMT – kapcsolatosak. Betáplálják az adatokat egy hálózati modellbe. A kutatócsoport újítása, hogy a világon először kötik össze két sejt dinamikus jelátviteli hálózatát. A szimulációk során ezzel a módszerrel valószerűbb eredményeket, és a modell folyamatos bővítésének köszönhetően pontosabb adatokat kapnak – magyarázza Erik. Ennek a módszernek a kifejlesztésében vett részt a májrák egyik fontos jelátviteli útvonalának bővítésével.

Kutató-diákunk azonban itt nem állt meg. Új módon alkalmazta a modellt: a hálózatba beépített egy hibrid rákos sejtet, mivel ennek kezelési nehézségeivel több tudományos cikk is foglalkozott. Ez a sejt erősebb invazív tulajdonságokkal – életképességgel, gyógyszertoleranciával is – bír. A lefuttatott szimulációkkal sikerült azonosítania egy fehérjét, amelynek gátlásával a rákos sejt elvesztette invazív tulajdonságait, és leállt az áttétképződés. Ez azt is jelentheti, hogy Erik egy új gyógyszercélpontot talált. A feltételes mód pedig azért, mert – ahogy mondja – az eredményeit még laborkísérletekkel is igazolni kell. A jövőben a Turbine biotechnológiai vállalat vizsgálja meg Erik kutatását, hogy érdemes-e azt továbbfejleszteni, és valóban fel lehet-e használni a tumoros áttétek célzott kezelésében. Erik rendkívül hálás Csermely Péter professzornak és a projekt vezetőjének, Nina Kunsic-nak, mert az ő támogatásuk és segítségük nélkül nem valósulhatott volna meg a kutatás.

Erik két éve csatlakozott a kutatócsoporthoz. Ő a legfiatalabb tagja. Egyetemistákkal, professzorokkal, szakemberekkel dolgozik együtt, hamarosan egy szemináriumot is tart nekik az eredményeiről. Mint mondja valami hajtja belülről. Naponta három-négy órát is foglalkozik a kutatással. „Nagyon sok impulzus ér, és rengeteg olyan visszajelzést kapok, amelyektől már egy iskolai feladatra is másként tekintek. Könnyebben és gyorsabban megy a tanulás.”

Most tizenegyedikes, ötödik éve jár a gimnáziumba. „Én itt születtem Pannonhalmán, és már a gyerekszobám ablaka is az apátságra nézett. Meg sem fordult a fejemben, hogy máshová felvételizzek, csak ide adtam be a jelentkezésemet”. A hely szellemisége, a közeg vonzotta. Azt pedig, hogy bár helybéli, mégis fent lakik a „Várban” azt mondja, ugyanúgy éli meg, mint egy olyan társa, aki több ország távolságra van a szülői háztól. „Ez inkább nekem nehéz” – veti közbe édesanyja. „Lehet, hogy csak két utcára van tőlem, de anyaként még mindig sírok visszautazáskor”. Ha teheti elsétál a főapátsághoz, hogy ha csak egy pillanatra is, de láthassa fiát. Bár nem volt könnyű elengedni, tudja, hogy szülőként nem tudná mindazt megadni neki, amit bencés diákként megkap. „Attól függetlenül, hogy egy zártabb intézmény, ami fallal van körülvéve, de mégis nyitott, mert az egész világot a lábuk elé hozzák” – mondja hálásan.

Ha egy gyerekben megvan a belső motiváció, abból mindig valami különleges születik és még egy olyan kisvárosból is, mint Pannonhalma, bárhova el lehet jutni – vallja Erik édesanyja. A fiú pedig a szívsebészetig meg se akar állni. Mióta beszélni tud, azt mondja, hogy orvos akar lenni. Nem csak a kutatói munkában, hanem klinikai környezetben is szeretne kiteljesedni. Most épp egy kardiológiai osztályon keresi a lehetőséget: önkénteskedni szeretne.

Kompletórium

 

Fehérvasárnap, 2021. április 11-én, az Irgalmasság vasárnapján az esti kompletóriumban a szerzetesközösség együtt imádkozott azokért a testvérekért, akik a koronavírus-járványban veszítették életüket.