Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók
azonban ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár
barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a
császárnak.” E szavak hallatára Pilátus kivezet- tette Jézust, maga
pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának
hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a
zsidókhoz: „Íme, a királyotok!” De azok így kiáltoztak: „El vele, el
vele! Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a
királyotokat?” A főpapok azonban ezt felelték: „Nincs királyunk, csak
császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda
nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának
hívnak. Ott keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal
felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a
keresztfára tétette. Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók
királya.” A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely,
ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és
görögül volt felírva. A zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne azt írd: A
zsidók királya hanem ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok”. Pilátus
azonban ezt válaszolta: „Amit írtam, megírtam.”
A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a
ruháit, négyfelé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a
köntöse következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért
így szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot,
hogy kié legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között
ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt
tették.
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária,
Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll
anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme,
a te fiad!” Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az
órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.
Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az
Írás, így szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel telt edény.
Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték.
Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” És fejét
lehajtva kilehelte lelkét.
A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem
maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a
keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a
szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a
lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt
fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt.
Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte
lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik
erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy
igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy
beteljesedjék az Írás: „Csontot ne törjetek benne!” És ami az Írás más
helyén áll: Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”
Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való
élelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus
testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött
Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott
mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és
fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a
zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a
kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír
közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.
Jn 19,12-42
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése