Tanulmányi Napok

 

Szóképek – 14. Tanulmányi  Napok            2021. július 25 – 29 .

 

V a s á r n a p  Július 25.

19.30-21.20: FILM Pintér Ambrus atyával

                                A nomádok földje (2020, amerikai filmdráma, rendezte:  

                                Chloé Zhao, 108 perc)

 

H é t f ő  Július 26.

08.30-09.15: Előadás – Bibliai-vallási motívumok a magyar filmben

09.30-11.10: FILM Gelencsér Gáborral

Magdolna (2020, magyar játékfilm, rendezte: Buvári Tamás,  100 perc)        

11.25-12.10: F i l m e l e m z é s

 

15.45-17.25: FILM Gelencsér Gáborral          

                     Felkészülés meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre

                     (2020, magyar romantikus filmdráma,  rendezte: Horvát Lili, 100 perc)

19.45-20.30: F i l m e l e m z é s

20.30-22.00: Csoportos beszélgetések

 

K e d d   Július 27.

08.30-09.15: Előadás – 90 éve született Gyöngyössy Imre  (Ambrus OSB

09.30-11.10: FILM Pintér Ambrus atyával

          Jób lázadása (1983, magyar filmdráma, 100 perc)

11.25-12.10: F i l m e l e m z é s                         

 

            15.45-17.30: FILM Pintér Ambrus atyával

          Száműzöttek (1991, magyar dokumentum játékfilm, rendezte:   

          Gyöngyössy Imre és Kabay Barna, 102 perc)                 

19.45-20.30: F i l m e l e m z é s

20.30-22.00: Csoportos beszélgetések

 

S z e r d a   Július 28.

 

08.30-09.15: Előadás – Jelen vagy jövő? Öregedő társadalom, szétesett  

   családok, klímaváltozás – következményekkel  (Oláh Miklós, filmesztéta)

09.30-11.30  FILM Oláh Miklóssal

                    Kontroll nélkül (2019, német filmdráma, 118 perc)

11.40-12.25: F i l m e l e m z é s

 

15.00-16.15: FILM Molnár Imrével és Csányi Jánossal

Triptichon – Esterházy János élete és öröksége magyar dokumentumfilm, 70’

16.30-17.30: F i l m e l e m z é s a rendezővel

 

C s ü t ö r t ö k   Július 29.

08.30-10.30: FILM Oláh Miklóssal

  Fontos vagy nekem (2020, angol krimi-dráma   118 perc)

10.45-11.30: F i l m e l e m z é s

 

12.45-14.25: FILM Oláh Miklóssal

Az apa (2020, francia-brit filmdráma, rendezte: Florian Zeller, 97 perc)

14.35-15.20: F i l m e l e m z é s

15.20-15.30: Z á r ó g o n d o l a t o k

Séta Nápolyban, csúcshódítás a Dolomitokban – idei végzőseink első öregdiák-kalandjai

 

Városnézés Dél-Olaszországban, majd északon magashegyi túrázás a Dolomitokban. Bár az elmúlt tanévben szinte az összes iskolai programot le kellett fújni, mindkét végzős osztályunk eljuthatott az utolsó éves kirándulásokra, igaz, már az érettségi után. A 12. B osztály diákjai mondhatni szó szerint a fellegekben jártak, 2675 méteres magasságba is eljutottak.

Szombaton elballagtak, vasárnap hajnalban pedig már egy buszon zötykölődtek a 12. B-sek – akkor már mint öregdiákok – és öt tanáruk. Osztályfőnökük, Németh Tamás és két prefektusok – Márk atya és Pogány Péter – mellett Major Ivett (aki angolra és spanyolra tanította a fiúkat) és Bánk testvér is elkísérte őket. Alig három hetük volt a nyolc napos utazás megtervezésére – meséli Tamás. „A járvány miatt május utolsó napjáig kivártunk. Akkor döntöttük el, hogy a több lehetséges úticél közül Olaszországot vesszük célba. Csak a buszunk volt meg, semmi más, és mindössze 20 napunk az indulásig.”

Rohamtempóban álltak neki a szervezésnek. A járvány miatt ráadásul jóval több elintéznivaló is akadt. Tamás össze is számolta, kétszázas lista jött össze a feladatokból, amit tanártársaival felosztottak egymás között. „Abban a három hétben szerintem kétszáz volt a vérnyomásom” – mondja nevetve az osztályfőnök. Ráadásul három nappal az indulás előtt derült ki, hogy az arezzói rendőrség a covid miatt nem engedélyezi, hogy egy éjszakát a már lefoglalt szálláson töltsenek a településen. A vendégház tulajdonosának segítségével végül a szomszédos faluban, egy négycsillagos szállodában aludtak, amelynek árát negyedére alkudták le. „Ott voltunk Toszkána kellős közepén egy jakuzzival és mindennel felszerelt, gyönyörű szállodában, és a hatalmas parkolóban egyetlen busz állt. A miénk” – meséli az elképesztő élményt Tamás.

A kint töltött nyolc napba próbáltak minél több élményt belesűríteni. Jártak Orvietóban, megnézték a királyi palotát Casertában, megmászták a Vezúvot, meglátogatták az ókori görög város, Paestum romjait, sétáltak a tivoli Villa d’Este kertjében, és hajókáztak az Amalfi-parton, ami az egyik legemlékezetesebb kaland volt Tamás szerint. „Erre a részre csak külön engedéllyel lehetett behajtani. Ráadásul olyan nagy buszokkal nem is, mint a miénk. A hatalmas, meredek sziklák tetején hihetetlen szűk út kanyargott. A városok ezekre a meredélyekre épültek. Fantasztikus látvány volt a tenger felől.” Neki mégis legjobban Herculaneum tetszett. Az egykori Római Birodalom ókori városa Pompeivel együtt pusztult el, amikor a Vezúv Kr.u. 79-ben kitört. „Lenyűgöző élmény volt. A mai város közepén hatalmas lyuk tátong, aminek az alján ott van ez az ókori város szinte teljesen tökéletes állapotban, még a fa tolóajtók is megmaradtak. Elképesztő volt, mintha csak egy pár éve elhagyott városban jártunk volna” – meséli lelkesen.

A német-magyar EB meccs estéje is emlékezetesre sikerült. Nápoly belvárosában próbáltak levadászni egy helyet, ahol van előfizetéses sportcsatorna, amely a mérkőzést adta. Végül egy pizzériában telepedtek le, ahol fogadkoztak nekik, hogy valahogy behozzák az adást. Közben néhányan tovább kutattak, majd egyszer csak jött a hír, hogy egy-nullára vezetnek a mieink. „Óriási üdvrivalgás tört ki. Senki nem értette, mi történik, minek örülünk ennyire. A televízióban ugyanis a spanyol-francia ment, ott pedig még egyetlen gól sem született. Eközben az egyik fiú talált egy pincét, ahol fogni lehetett a meccset, így az egész csapat felkerekedett, és átrohantunk oda.”  Mint mondja, nagyon jó érzés volt Nápoly belvárosában szurkolni, a fiúk remek hangulatot varázsoltak.

Alighogy véget ért ez a kirándulás, már indultak is a Dolomitokba, igaz, kissé megfogyatkozva. Az első utazáson a tanárokkal együtt harmincöten voltak, a magashegyi túrának tizenegyen vágtak neki. „Azért ekkor már jócskán benne jártunk a nyárban, többeknek programja volt erre az időpontra. Miután azonban a 11. osztályban is elmaradt a járvány miatt a magashegyi túrázás, pedig minden évben vittem a fiúkat, utoljára még el akartam menni velük” – fejti ki.  Miután útközben bejárták az Európa legnagyobb barlangi kanyonját rejtő, páratlan škocjani barlangot, Cortina ’d Ampezzóban verték fel a sátrukat 1190 méteren, 3000 méteres csúcsokkal körbevéve. Megérkezve azt látták, hogy csak másnap lesz jó idő, a többi napra esőt és viharokat ígértek. Olyankor pedig nem szabad elindulni – magyarázza. Így az – akkor még úgy tűnt – egyetlen túrázási lehetőségüket igazán különlegesre tervezték. „Az egész Dolomitok jelképének számító Drei Zinnen alá mentünk el. Tökéletes túrát csináltunk szerintem. A járvány kezdete óta nem voltam ilyen elégedett, mint annak a napnak a végén” – mondja. Végül pedig szinte egész végig jó idejük volt, legalábbis mindegyik nap tudtak túrázni. Az egyik este azonban kemény vihar csapott le rájuk. „Nagyon emlékezetes a villámlás a Dolomitokban. Cortina ’d Ampezzo egy völgyben fekszik, ha becsap valahova a villám, az összes hegy visszhangozza. Mintha gépfegyverek ropogtak volna” – emlékszik vissza.

Az eddigi közös túráik során most jutottak a legmagasabbra, 2675 méterig meneteltek, ahol igazán különleges látványban volt részük. A csúcs egyik oldala ugyanis egy majdnem teljesen függőleges, egy kilométer mély szakadék. A fiúk a sziklára hasalva mertek csak lenézni. De belefért ebbe a néhány napba egy emlékezetes, esős szurdoktúra és egy másik, némi sziklamászással járó csúcshódítás is.

„Mindkét kirándulás nagyon sokat adott érzelmileg” – mondja Tamás. „Fantasztikus volt a négy év alatt kiformálódott osztállyal lenni, élvezni összesen 13 napig, hogy mennyire felnőttek a fiúk, jókat beszélgetni velük. Azt gondolom, mindenkinek fontos volt, hogy méltó módon tudjuk lezárni a közös négy évünket, nagyon örültünk, hogy végül a járvány ellenére megvalósulhattak ezek a kirándulások” – zárja az élménybeszámolót.

A leendő 9. A osztály nyári kalandjai

 

Tanulmányi kirándulás Dél-Alföldön, evezős csapatépítés Szigetközben, biciklitúra a Balaton-felvidéken. Előbbi kettőn már járt, kétkerékre pedig várhatóan augusztusban pattan majd Domokos Zsolt a diákjaival. Az osztályfőnök júniusban előbb a járvány miatt elmaradt osztálykirándulást pótolta be a fiúkkal, majd nomád kenutúrán ismerkedtek a következő tanévtől érkező új társakkal.

Kecskemét, Ópusztaszer és Szarvas. A három dél-alföldi település, ahová osztálykirándulásra vitte a fiúkat Domokos Zsolt. Májusban a pandémia miatt nem tudtak elmenni, ezért keltek útra a nyári szünetben.  Kecskeméten jártak a rajzfilmstúdióban, amelynek létrehozásában a nemrég elhunyt pannonhalmi öregdiák-társunk, Jankovics Marcell rajzfilmrendező is segédkezett. Majd következhettek a nevezetességek. A Cifrapalotát, a Leskowsky Hangszergyűjteményt és a Nagytemplomot is felkeresték. A különböző helyszínekből pedig készültek a fiúk, és alkalmi idegenvezetőkként kalauzolták végig osztályukat a városon. „Az egyik diák szüleinek a tanyáján aludtunk. Fantasztikus élmény volt. Ahogy a helyi születésű Bán János író – álnevén Bán Mór – előadása is, akit meghívtam, hogy meséljen egy kicsit a városról” – sorolja az élményeket az osztályfőnök.

Két kecskeméti nap után Ópusztaszer volt a következő állomás, ahol az első nap az Akhal Teke Ménesnél járt az osztály, és még lovagoltak is. Másnap pedig a Feszty-körképet nézték meg. Osztályfőnökük szerint a fiúkat lenyűgözte a 15 méter magas és 120 méter széles műalkotás, amely a honfoglalást ábrázolja. „Csodálatos volt látni, ahogy szinte tátott szájjal bámulták a képet” – meséli Zsolt. Végül egy szarvasi látogatással zárták a hetet. Azt mondja, nagyon jó közösségi élmény volt az osztálykirándulás. „Úgy érzem, az utazás alatt türelmet is tanultak a fiúk. Nyilván volt, hogy valakit egy helyszín kevésbé érdekelt, mint a másikat, de mindenki megértette, hogy a következő élménynél lehet épp ő kap majd többet.”

Erre a kirándulásra Domokos Zsolt osztálya, mint 8.A ment. A néhány nappal később tartott kenutúrán pedig már mint 9.A. vettek részt. De ne gondolja senki, hogy ezt valamiféle bencés hóbortból emeljük ki, hanem mert tényleg van különbség a két megfogalmazás között. A hatévfolyamos osztályok létszámát – ami átlagosan huszonöt-huszonhét fő – nyolcadik év végén új diákok felvételével harminchatra töltjük fel. Zsolt osztályához tízen csatlakoznak, és így kezdik meg szeptembertől a kilencedik évfolyamot. Miután az osztálykirándulás az előző tanévről tolódott nyárra, így oda még a régiekkel ment. Kenuzni pedig már az újakat is hívta. „Nem szerettem volna, ha az egész szünidőt szorongva töltik a fiúk. A régiek azért, mert azon izgulnak, hogy milyenek lesznek az új társak. A most érkezők pedig azért, mert aggódnak, hogy befogadják-e őket. Úgy gondoltam, hogy az evezésen megismerhetjük egymást” – fejti ki, miért is szervezett kenutúrát a Szigetközbe.

A csapat Mosonmagyaróvárról indult és Győrzámolyig lapátolt. Közben pedig faluszéli legelőkön éjszakáztak. Igazi nomád tábor volt, sátorral, kútról kannákban hozott vízzel és teljes egymásrautaltsággal. Az utolsó estén pedig az egyik fiú szüleinek lipóti kertjében sátoroztak. Zsolt egyik legnagyobb élménye – és szerinte a fiúké is – a vízicsata volt. A cél az volt – természetesen egy biztonságos vízfelületen –, hogy minél előbb megtöltsék vízzel, azaz elsüllyesszék a másik hajóját. Ehhez pedig csak az evezőlapátot használhatták. A másik biztosan felejthetetlen pillanat az egyik esti tábortüzes beszélgetés volt, ahol egy időről-időre visszatérő, az osztályban feszültséget okozó problémát tárgyalták ki – meséli.

„Ez a néhány nap nagyon jól összekovácsolta a csapatot. Úgy érzem, az újaknak sikerült beilleszkedniük, befogadták őket. Nekem pedig jó lehetőség volt, hogy felmérjem a csapatdinamikát. Volt, aki rögtön a túra elején önként felvállalta a kormányosi posztot, társainak azonban kétszer annyit kellett húznia” – meséli nevetve. „Aztán felismerte a korlátait és háttérbe húzódott. A harmadik nap végére azonban azok is összecsiszolódtak, akik az elején még kacskaringósan eveztek” – teszi hozzá. Végül régiek és újak annyira jóban lettek, hogy a kirándulás végén Zsoltnak telefonálnia kellett a szülőknek, hogy még ki, melyik barátjánál töltene el néhány napot. Ennél több pedig nem is kell egy osztályfőnök-prefektusnak, minthogy látja, tanítványai hogyan válnak igazi közösséggé – mondja szeretettel a hangjában.

„Szeretek nyáron elmenni a fiúkkal kikapcsolódni. Egy-egy ilyen alkalommal lehetőségük van megmutatni egy másik arcukat. Sokkal felszabadultabbak” – magyarázza, miközben a további nyári tervekről beszél. Reményei szerint augusztusban bringáznak néhány napot a Balaton-felvidéken, és új tanítványaival külön is szeretne eltölteni egy kis időt. Úgy tervezi, elkíséri őket a zarándoklatra, amit a Főapátság szervez az új diákoknak.

„Szent István-i hagyomány” – horvátországi kiránduláson a végzősök

 

Egy felejthetetlen horvátországi utazással zárták gimnáziumi éveiket a 12.A osztály végzősei, ahol a pót-apákból és tanítványaikból öregdiáktársak lettek. Bár előbb a járvány, majd egy apró malőr miatt az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy eljutnak-e a várva várt, utolsó osztálykirándulásra, végül összejött. A fiúk osztályfőnökükkel és osztálybencésükkel Orebićen jártak, ahol azt is megmutatták, hogyan szurkolnak a bencések.

Nem csak az utolsó osztálykirándulás, hanem végzőseink utolsó éve is rendhagyóra sikerült. A járvány miatt a szokásos menetrend felborult. Szóbeli érettségik csak kivételes esetekben voltak, így a tizenkettedikesek nagy részének májusban befejeződött a vizsgaidőszak. A korlátozások miatt a bizonyítványosztás, a tablóavatás, a bankett, a ballagás mind június közepére csúszott, ahogy a hagyományos toronylátogatás is. Az egyébként lezárt épületrészbe az utolsó évben visszük fel tanítványainkat. Az utolsó hetek eseményeit néhány napba sűrítettük. Ennek megkoronázásaként pedig a 12.A osztály június 20-án, a ballagás másnapján buszra szállt, hogy bepótolja a pandémia miatt szeptemberben elmaradt osztálykirándulását.

„Alig egy héttel az utazás előtt dőlt el, hogy tényleg elindulhatunk” – mondja Klimas Marcel. A kirándulás azonban egy apró malőr miatt az utolsó pillanatban majdnem meghiúsult – meséli nevetve az osztályfőnök. „Nyalkán jártunk, amikor eszembe jutott, hogy nem tettem be a védettségi igazolványom. Egy kollégánk hozta utánam. Őszintén szólva én egészen addig nem hittem el, hogy tényleg eljutunk Horvátországba, amíg át nem léptük a határt” – teszi hozzá.

A végzősök bevett helyére, Dalmáciába, Orebićre ment az osztály. „Ennek komoly történelme – ahogy Pannonhalmán mondjuk – már-már Szent István-i hagyománya van” – veszi át a szót Imre atya. 2004-ben Antal atya vezetésével járt itt az első végzős osztály. Azóta legalább 10 csapat követte őket – avat be a részletekbe az osztálybencés. Az elődökre pedig még ma is emlékeznek a helyiek. A szállásadó azt elevenítette fel, amikor az egyik csapat hálából szerenádot adott neki, az idegenvezető pedig a szökevény polipból készült salátát emlegette – meséli az atya. „Évekkel ezelőtt az egyik, biológia iránt különösen érdeklődő diákunk kifogott egy polipot. Az volt a terve, hogy élve hazahozza, ezért egy üvegben kitette az erkélyre.” A történet azonban váratlan komédiába fordult. A polip ugyanis szökni próbált. Tapadókorongjaival egészen az alsó szomszéd teraszáig jutott. „Ekkor már látszott, hogy az eredeti elképzelés nem fog működni, ezért a fiú koncepciót váltott. Megfőzte a polipot és salátaként tálalta” – fejezi be nevetve Imre atya az elbeszélést.

Felejthetetlen pillanatokból pedig idén sem volt hiány. Ilyen volt a látogatás a Plitvicei-tavaknál, vagy Orebićen egy ferences kolostor felkeresése. Néhányan pedig a 961 méter magas Szent Illés-hegyre is felsétáltak. Már hajnalban keltek, hogy még a hőség előtt gyönyörködhessenek a kilátásban. Hajókiránduláson is részt vettek, és természetesen a tengerben is megmártóztak. Marcelnek és Imre atyának azonban az egyik legemlékezetesebb élménye a német-magyar EB-meccs volt. A szállástól nem messze, egy bár teraszára ültek be. A fiúk olyan hangulatot csináltak, hogy még a szomszédos asztalnál ülő helyiek is elismerően szóltak lelkesedésükről. Sőt egy arra sétáló lengyel turistacsapat –valószínűleg felismerve a helyzetet – odakiáltotta: „Ria, Ria, Hungária” – mesélik. A szurkolásból pedig ők is kivették a részüket, Marcelnek még a hangja is elment.

Mint mondják más lett ez a kirándulás, mint a szokásos szeptemberi. A fiúk leérettségiztek, tanulmányi jogviszonyuk is megszűnt a gimnáziummal, így ők sem osztályfőnöki vagy épp osztálybencési szerepben voltak már. „Ízlelgettük, milyen az, amikor mellérendelt, felnőtt viszonyban töltjük az időt” – fejti ki Imre atya. Már nem a tanár a tanítványával, hanem két öregdiák beszélgetett – teszi hozzá Marcel. Mint mondja az elmúlt években próbálta legjobb tudása szerint támogatni a fiúkat, és megkönnyebbült, amikor rájuk nézve azt látta, hogy készen állnak arra, hogy elengedje a kezüket.  „Hat éven keresztül pót-apaként kísértük őket diákotthoni nevelőként, tanárként. Ha a helyzet úgy hozta tanítanunk kellett, vagy fegyelmeznünk, máskor meg segítenünk. Most pedig az elengedésbe kellett beleállnunk” – teszi hozzá Imre atya. Mert ahogy mondja, ebbe a hatéves történetbe ennyi fért bele. „Engedni kell, hogy most már egyedül menjenek a saját útjukon. Ugyanakkor lelki kísérőként örömteli látni azt, hogy egy-egy diákban, közösségben mi épült meg. Ez egyfaja békét ad belül mindannyiunknak, hogy volt értelme a munkánknak” – zárja szavait.

Innovációs versenyt nyert rákkutató diákunk

 

Első helyezést ért el a 30. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen a Pannonhalmi Bencés Gimnázium 11. osztályos diákja, Seitz Erik. A fiatal a rákkutatás területén ért el óriási eredményeket. A természettudományos tehetséggondozásért intézményünket is díjazták, két diákunk pedig dicséretben részesült közös munkájukért. Babják Péter és Handl Barnabás egy új oktató-fejlesztő játékot fejlesztett ki.

Az első helyezést elérő Seitz Erik a rákos áttétek kialakulásában kulcsfontosságú folyamat - szaknyelven epitheliális-mezenchimális átmenet, azaz EMT – új, többsejtes hálózatos modelljének kifejlesztésében vett részt. A világon egyedülálló módszertan a metasztázisok mélyebb megértését és új gyógyszercélpontok felfedezését teszi lehetővé. Ez utóbbi pedig, úgy tűnik, sikerülhetett is Eriknek a modell új módon való alkalmazásával. Diákunk azonosított egy fehérjét, amelynek gátlásával a rákos sejt elvesztette invazív tulajdonságait, és leállt az áttétképződés. Hogy Erik felfedezését valóban fel lehet-e használni a tumoros áttétek célzott kezelésében, azt a jövőben a Turbine biotechnológiai vállalat vizsgálja meg. Mindenesetre már így is óriási eredmény, amit elért a 17 éves fiatal, ezért is nyerhette el – negyedmagával – a 30. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Verseny első díját. Ez egy egyéves ösztöndíjjal és a felvételin 100 többletponttal jár. Ezen felül Erik részt vehet szeptemberben a Salamancai Egyetem által online megrendezendő 32. EU Contest for Young Scientists európai döntőben.

A bírálóbizottság dicséretben részesítette a Babják Péter és Handl Barnabás által kifejlesztett új oktató-fejlesztő játékot. Diákjaink megfejtették, mi alapján működik a népszerű Dobble játék, a módszerrel pedig sajátot alkottak. Az eredeti lényege, hogy a pakli lapjai közül bármelyik kettőn csakis egy azonos szimbólum található, amelyek mindössze méretükben térnek el. Ezeket kell megtalálni minél gyorsabban. A fiúk azt találták ki, hogy matematikai egyenletek, hatványozások lesznek a kártyák szimbólumai, és ezek párjaira kell rálelni.

Pannonhalmán a diákok eddig elsősorban a hagyományos versenyekre készültek, s ezeken értek el kiváló eredményeket, mint például az idei két OKTV győztesünk – mondja a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója, Albin atya. Ahogy arról már korábban beszámoltunk Koleszár Csoma fizikából, Horváth Dávid pedig angolból lett első helyezett. A legújabb sikert hozó innovációs verseny az idei évtől került be a felvételi többletpontot is kínáló versenyek közé. „Lehetséges, hogy ez egy árnyalatnyi hangsúlyeltolódást is jelez a hazai oktatás célkitűzéseiben: a hagyományos szaktárgyi versenyek mellett egyre fontosabbá válnak azok a megmérettetések, amelyeken a diákok a megszerzett tudásuk alkalmazását, a gyakorlati életben való hasznosítását mutathatják be” – véli Albin atya. „A gimnázium gazdag szakköri kínálata, és a bencés pedagógiának a gyakorlati irányultsága (labora!) alapos felkészítést nyújt erre a kreatív szemléletre, amelyet diákjaink nem csak a versenyeken, hanem későbbi életutukon is kamatoztathatnak. Büszke vagyok diákjainkra és tanárainkra” – teszi hozzá.

A Magyar Innovációs Szövetség versenyén idén rekordszámú pályázatot adtak be, összesen száznegyvenet. A zsűri ezek közül nyolcvankettő munka kidolgozását javasolta, hatvannyolc pedig el is készült a második fordulóra. A versenyen egy külön pályázati kiírásban azokat az iskolákat jutalmazták, ahonnan legalább 3 nevezést adtak be, és ezek közül kettő bejutott a második fordulóba.  Fontos feltétel volt továbbá, hogy az intézmény kreatív műhelyt, szakkört vagy klubot működtessen műszaki, természettudományi, környezetvédelmi, informatikai és matematikai területen. Miután gimnáziumunk mindegyik kritériumnak megfelelt, természettudományos tehetséggondozásért kiemelt díjazásban részesült. Összesen tizenegy iskola eredményeit ismerték el ilyen módon, és támogatják nyolcszázezer és egymillió forint közötti összeggel. A jutalmat intézményünk a tehetséggondozó szakkörök fenntartására fordítja.

A fotókat Feith Sándor készítette.