Kirándulásról

 
A tegnapi napon (vasárnap) nagyszerű kiránduláson voltunk. Három Árpád kori templomot néztünk meg, melyek közül kettő még Szent István "minden falu építsen egy templomot" rendelkezése alapján épült, a harmadik pedig, a korban megegyező, Jáki apátsági templom volt.
Ez utóbbi meglátogatása igazi csemege volt, mert ásatások, feltárás és restaurálás folyik az egész templomon és környékén. Az izgalmas munkálatokat végző munkacsoport egyik vezetője mutatta meg nekünk a különleges munkát és még a munkafázisokba is betekinthettünk, épp freskókat restauráltak.

Ezt követően Csempeszkopácsra mentünk, ahol – nekünk szervezőknek igazi örömére – nagy volt a meglepetés, amikor meglátták a fiúk a templomot. Az már kívülről is látszott, hogy ide bizony csak cipőkanállal férünk be, és akkor még ott a helyi hívek serege is. Szóval egy icipici, de gyönyörű 800+ éves templomban volt  a vasárnapi szentmisénk. Konrád atya mutatta be a szentáldozatot. Igazi spirituális, művészeti és történelmi  élmény volt. A fotókon talán látszik, hogy mennyire szűkös volt a hely, de megoldottuk, mert mint tudjuk: sok jó ember kis helyen is....

A szentmise után megnéztük a templom környékét is, illetve távolabbról is ránéztünk a műemlékre.

Ezután indultunk utunk „kakukkfióka” programeleméhez, Bajánsenyére, ahol a környék kitelepítettjeinek emlékhelyét néztük meg. E jelző azért illik e programra, mert ez az emlékmű nem 800 éves, de még nyolcvan sem, ugyanakkor egy szomorú történelmi korra való emlékezésre hív. Itt Konrád atya adott tájékoztatást a fiúknak, az ötvenes évek eme sajnálatos történelmi eseményéről és az egykori határsávról.

A települést előttünk pár nappal öntötte el egy ún. villámárvíz. Ennek nyomait még láthattuk, de érkezésünkkor már működött a település és annak minden infrastruktúrája.  Így a focipálya is. ☺

A Határ Csárda ugyancsak, ahol – ekkorra már meglehetősen éhes – csapatunk elfogyasztotta jól megérdemelt, tájjellegű ebédjét. Ritka, ha külön megemlítem egy beszámolóba, de a vendéglős irántuk mutatott kedvessége és szakmaisága igazán megnyerő volt. Az ételek pedig mind mennyiségükben, mind minőségileg – és ez utóbbi a lényeg – nagyon rendben voltak. Erdei gomba és húsleves, vasi pecsenye dödöllével, rántott hús és rizs, majd tökös-mákos és meggyes-túrós rétes hozta meg mindenkinek a fáradtság utáni kellemes telítettséget.
Ez az üzemanyag pedig épp elég volt ahhoz, hogy Velemér templomát meglátogassuk. E templom ugyancsak a már említett királyi rendelkezés alapján épült. Jellegzetes formája és kora mellett az épületbe kódolt fényjáték (ami persze nem játék, de jobb szót nem tudok rá) nyűgözött le bennünket. Ebből sajnos nem sokat láthattunk, mert napnyugta környékén érkeztünk, de részletes, fényképes beszámolót kaptunk a templom ablakain beszűrődő fény meghatározó naptári napokhoz kötött jelentőségéről és szimbolikájáról.

A freskók is lenyűgözők voltak, különösen is a Szent László alak, mert erről mintázta a pannonhalmi Szent Márton Bazilika 130 évvel ezelőtti restaurátora (Stornó Ferenc) az északi mellékhajó oltárának üvegablakképét.

Közel három órás buszút várt ránk, vissza Pannonhalmára, de a számunkra már ismert VIP-buszban ez már egy jól sikerült nap kellemes lezárása volt.
Küldök képeket. Most is van közöttük sok „képek egy témára” elem, de talán nem baj.
https://photos.app.goo.gl/eKSRvN6qnLaTm37s8

Szeretettel:

Siska Gábor Krizosztom of.-pref.