Kiszakadás a mindennapokból, lelki feltöltődés, közösségépítés, tartalmas beszélgetések, egymásra figyelés. A lelkigyakorlatok mindezeket jelentik a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjainak. Az osztályoknak évente kétszer – a tanév elején és nagyböjtben – szervezünk ilyen alkalmakat, mert keresztényként azt valljuk, hogy az ember test, lélek és szellem egysége. Éppen ezért pedagógiánkban ezt az oszthatatlan egységet, a teljes személyt helyezzük a középpontba. De vajon mi az, amit diákjaink egy-egy lelkigyakorlatról magukkal visznek? Erről ők maguk mesélnek.
A barátság. Ez volt a 11.B. osztály nagyböjti lelkigyakorlatának témája 2022-ben, amelyet a bakonybéli apátságban, az ottani testvérek vezetésével tartottak. Elsőre talán azt gondoljuk, hogy a téma nem túl izgalmas, és hát a fiúk egy része is így volt vele – vallják be töredelmesen. „A barátok összetartanak, számíthatnak egymásra. Ilyen és ehhez hasonló közhelyeket szoktunk mondani, ha a barátság a téma a mindennapokban. Arra számítottunk – vagy legalábbis egy része az osztálynak – hogy ez a lelkigyakorlaton sem lesz másként” – meséli Tomor Zsombor, Geiger Márton és Liska Botond.
A programoknak, a kiscsoportos megosztásoknak, az iskola falain kívüli beszélgetéseknek, és a támogató kísérésnek köszönhetően azonban sokkal mélyebbre vitt a lelkigyakorlat – mondják. Bár bentlakásos gimnáziumként diákjaink három-négy hetente utaznak csak haza néhány napra, így szinte mondhatni az egész tanévben együtt élnek, szerintük mégis minden egyes lelkigyakorlat tovább mélyíti a köztük lévő kapcsolatot. Így történt ez Bakonybélben is. „Izgalmas volt még jobban megismerni egymást és a társaink véleményét” – mondja Botond. Azokkal is közelebb kerültek egymáshoz, akikkel eddig talán nem volt olyan szoros a barátságuk – mesélik.
A személyes vagy osztályszintű kapcsolatok elmélyülésén túl, voltak akik saját magukhoz is közelebb kerültek, ahogy például Márton is. Mint mondja, nagyon foglalkoztatja a saját jövője, a továbbtanulás kérdése, és ezen való aggódása miatt szinte „ájulásig” tanul. Amikor pedig lazításként megnézne például egy sorozatot, a tényleges kikapcsolódás helyett a bűntudat gyötri. A lelkigyakorlat sokat segített neki, és már más szemmel tekint a jövőbe. „A hétvége után egy csomó kérdés tisztázódott bennem, világosabban látom saját magam, a motivációim, hogy ténylegesen mi a fontos számomra. Azáltal pedig, hogy saját magamról kaptam tulajdonképpen egy tisztább képet, a jövőmmel kapcsolatos kérdések sem olyan szorongatóak” – magyarázza.
Így végül a kezdetben még érdektelennek tűnő barátság témája is váratlan tapasztalásokat hozott mindenki számára. És valahogy az összes lelkigyakorlat ilyen. Mármint nem azért, mert eleinte mindegyik unalmasnak hangzik, hanem mert adnak valami olyat, amit nem is várnának a fiúk. „Úgy érzem, mindig csak több leszek általuk” – mondja Botond. Vagy azért, mert nagyon tetszik neki az adott téma, és olyan gondolatokat ébreszt benne, amelyek rávilágítanak életének egy-egy addig nem annyira nyilvánvaló aspektusára, vagy egyszerűen, mert – függetlenül az aktuális kérdéstől – jut ideje igazán befelé figyelni.
Zsombor szerint ahhoz, hogy lelki gondjainkat, családi hátterünket megosszuk valakivel, kell egy hangulat, egy keret, egy közösség. Mint mondja, hiába élnek együtt a kollégiumban, a lelkigyakorlatok légköre teljesen más. „A hétköznapokban is rengeteget beszélgetünk egymással, de akkor inkább a napi aktuális problémák, feladatok, tennivalók kerülnek szóba. Ilyenkor azonban teret, és időt tudunk adni a mélyebb lelki megosztásoknak” – válaszolja, miért is jók ezek az elvonulások. Persze azt is elismerik, hogy az sem utolsó, hogy ilyenkor nincs tanítás, tovább fenn maradhatnak és később kelhetnek.
„Visszatérve ezekről a lelkigyakorlatokról, az osztályközösségen belüli kapcsolatok láthatóan pozitív irányba változnak” – osztja meg tapasztalatát Márton. „Néha pedig csak rávilágít két ember között arra, hogy nem is olyan »állat« a másik” – zárja mosolyogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése