Rendkívüli ballagás volt a 2020-as pannonhalmi ballagás. A tanárok álltak sorfalat a gimnázium folyosóján. A hetven elballagó diák lépte visszhangzott a monostor üres udvarán, kongott a torony előtti téren, ott, ahol máskor háromszáz pannonhalmi diák áll és búcsúzik. Rendkívüli ballagás volt. Minden távolság, minden gesztus, minden szó és minden könnycsepp sokszorosára nagyítódott. Minden távolság ellenére rendkívül közel voltak a szülők, diáktársak és rokonok, akik a közvetítést nézték. Soha nem láttuk ennyire világosan, mennyire hozzátartoznak ők a mi családunkhoz. Soha nem láttam még ennyire élesen, mit jelent egymásnak diák és diák, tanár és diák, diák és Pannonhalma. Soha nem láttam még ennyire élesen, mit jelent kilépni a bazilika bronzkapuján az Ó- és az Újszövetség történeteit, a Szent Hegy múltját és jelenét ábrázoló domborművek között. Sosem láttam ennyire élesen, miként mutat utat a húsvéti gyertya védettség és világ, szent hegy és élettel teli völgy, múlt és jövő között. Sohasem mutatott rá még diák ennyire világosan, hogy mennyire hisz a jövőben. ... ott majd valamelyikünk, aki lesz elég bátor, megtöri a csendet. „Felvettek?” Tíz lépés némán. „Igen.” Húsz lépés némán. „Gratulálok”.
Bodnár Laci ballagási beszéde itt nézhető meg újra. A teljes ballagás itt érhető el. Galéria alább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése