Gyertyagyújtás:
Karácsonyváró éneklés:
Kedves Testvérek, elérkeztünk a 4. gyertyagyújtáshoz. Egy hét múlva ilyenkor énekelni fogunk, Mennyből az angyal, Pásztorok, pásztorok… - gyermekkorunk óta jól ismert énekeket. És jól van ez így. És hallani fogjuk a karácsonyi történeteket… és jól van ez így. A karácsonyi történeteket, melyeket ismerünk, melyeket jól ismerünk, melyeket olykor túl jól ismerünk. És talán éppen ezért fontos ezekben a napokban újra kézbe vennünk a Szentírást, és olvasnunk ezeket a történeteket, hogy mit is mondanak ma nekünk. Máté evangéliuma elején rögtön egy olyan hellyel találkozunk, amit könnyen átlapozunk. Nemzetségtábla. Sok-sok idegen név. Mit is jelenthet ez? Mit üzen ez számomra? Ráadásul a nemzetségtábla Józsefhez vezet bennünket és nem Máriához. Józsefhez, aki igaz ember volt. Józsefhez, aki igazi férfi volt. Józsefhez, aki egy teljesen Istenre hagyatkozott ember volt. S akinek ott látjuk a múltját, a felmenőit, azt a több tucat embert, akik közt voltak hősök, szentek és voltak gyalázatos bűnözők is. Ott van benne a szent is és a bűnös is egyszerre. Józsefnek, mint Istenre hagyatkozó embernek, aki teljesen ráhangolta a belső világát arra, hogy figyelmessé válhasson Isten szavára, ott volt a lehetősége, hogy döntsön, melyik vonalát követi felmenőinek. S az első nagy üzenete ennek a családfának ez. Mindannyiunknak sok-sok felmenőnk van, és vannak közöttük nagyszerű példák, nagyszerű események, s mindannyiunk családjában vannak olyan ősök, akikről nem szívesen beszélünk, vagy inkább hallgatunk róluk. De felfele figyelve, az Örökkévalóba kapaszkodva, meg van a lehetőségünk arra, hogy – mint Józsefnek – azt az utat kövesük, amelyik a legnemesebb ága felmenőinknek. József hatalmas szerelemmel szerette Máriát. Máriát, aki törvényes menyasszonya volt. Ezért is fontos a nemzetségtábla, hiszen, ha József a megígért Dávid királynak házából származik, akit a próféták megjövendöltek, akkor ő ebből a házból csakis olyan menyasszonyt választhat, aki szintén ebből a házból származik. Mária is Dávid király házából származik. József szerette Máriát, s mégis azt látja, hogy Mária gyermeket vár és nem tőle. A megelőző három hónapot Mária a hegyekben töltötte rokonánál. József szerette őt. Nem csak szerelmes volt bele, hanem mélységesen szerette, és ezért gondolkodik úgy, hogy most hogyan tudja leginkább segíteni, támogatni, azt a Máriát, akiről azt gondolja, hogy hűtlenné vált hozzá. Ezért akarja titokban elbocsátani, hiszen kétezer évvel ezelőtt az egyetlen lehetséges kiút arra, hogy egy megesett leányt megmentsen, s ne kövezzék meg, ne ítéljék halálra, ahogy a törvény ezt lehetővé tette, az az volt, hogy elvinni oda, ahol őt nem ismerik, esetleg pogány földre, s ott egy új életet kezdhessen. De mint Istenre hangolt ember, képes volt az angyal szavát meghallani, megkülönböztetni. Álmaink legtöbbje az elménk szüleménye és nem isteni szózat. József meghallotta álmában a SZÓ-t, amelyik megváltoztatta az életét. És József cselekedett. Az elmélkedéséből, a gondolkodásából, abból, amit kapott az angyaltól, cselekvés származott. Magához vette Máriát. József tettre kész ember volt. Amikor az angyal később szólt, hogy menj, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba, akkor éjnek idején felkelt, fogta Máriát és a gyermeket, és menekültek Egyiptomba. Mert így tudta biztonságba helyezni a családját.
Kedves testvérek, nagyon sok ember kellett ahhoz, hogy karácsony titka közénk érkezzen. Évszázadok várakozása előzte meg ezt az ünnepet. Ott besűrűsödött az idő. Egyszerű emberek jelentek meg és tudósok egyaránt. A napkeleti bölcsek és a pásztorok. Hűségesen várakozó, igaz emberek. Egy Zakariás, egy Erzsébet. Isten testet öltött közöttünk, a mi emberi történelmünkbe, vállalva annak minden esendőségét. A hősöket is és a bukottakat is. Ebbe a történelembe öltött testet Isten. És Isten országának a története csodálatos módon jelent meg kétezer évvel ezelőtt. Nem ért véget. Azóta is Isten országa hol felragyog, hol elhalványul. Ma is írjuk ezt a történelmet.
Kedves testvérek, a kezünkben van az, hogy hogyan folytatjuk ezt az írást. Hogy a szentek, a hősök, a nagyszerűek nyomába lépünk a magunk egyszerű módján ott, ahol élünk, ott ahová Isten rendelt bennünket, s ezáltal az Isten országa fölragyog, avagy elhalványul.
Szánjunk időt ezekben a napokban arra, hogy az ünnep fényében, az ünnep lendületében vegyük kézbe újra az Írást, és olvassuk ezeket a jól ismert, nagyon jól ismert szövegeket. És engedjük, hogy megszólítsanak ezek a szövegek bennünket, hogy Isten országa tovább íródjék közöttünk, bennünk.
Hardi Titusz OSB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése