2021. szeptember 17-én, pénteken 17.30-kor nyílt meg Krajcsovics Éva Fehér vászon című kiállítása a Gimnáziumi Galériában. A kiállítást Máthé Andrea esztéta nyitotta meg.
A kiállítás 2021. szeptember 30-ig látogatható. A megnyitó szövege alább olvasható.
Krajcsovics Éva Fehér vászon című kiállításának megnyitója
Pannonhalma, 2021. szeptember 17.
A kiállítás címében jelölt két szó a fehér és a vászon összetartozik, együtt indíthatja el az értelmezési mezőt, ha közelebb szeretnénk kerülni a gondosan válogatott festmények harmóniájához. A fehér vászon, minden új festménynél a festő előtt megjelenő betöltésre váró felület a kezdet jelentését hordozza, a festékkel megfestett felületen a festetlenül maradt rész a hiányra utaló, esetleg betöltésre váró rész lehet. A fehér vászon természetes anyag, a len közvetlen kapcsolatban van a földdel, feldolgozása összetett, közös emberi munka, a szövés az egyik legősibb és legszebb eredményt hozó munkafolyamat, sokféle felhasználása lehet. Az egyik a festészeti alkalmazás, amely ily módon beleilleszkedik az élet egészébe. A kiállítás címe szóösszetételének másik szava: a fehér:
„Mindegy, hogy kadmium vagy karmin, cinóber vagy égetett siena, hogy megfakult vagy penész lepte be, szinte minden színes képről visszaverődik egy hullám 625 és 740 nanométer között. A legkevésbé megtört fehér fény hulláma,
ami ugyanúgy állítja meg a tekintetet, ahogy a hangok közül mennydörgésben is, ágyútűzben is, kocsmalármában is minden emberi lény meghallja a lét legelemibb hangját, a csecsemősírást.” [1]
A fehér nem szín, ahogy a fekete sem az. Technikai értelemben nem szín, hanem árnyalat, de színként működik olyan értelemben, hogy érzéseket vált ki. Növeli, hangsúlyozza a színeket. Semmi sem lehet tiszta fehér, kivéve a szűretlen napfényt. Tudományosan a szín a fény kifejeződése. Amikor szinte az összes fény visszaverődik, az emberi szem fehéret lát. Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a fehér semleges, valójában nagyon erőteljes és drámai is lehet.
Azonban ahogy a különböző színek, a fehér sem homogén – ahogy Krajcsovics Éva sok festményének felületén láthatóak a különféle fehérek: pl. a Fehérben fekvő (2021) című képén. Más festményein pedig a felületen nem, vagy alig észrevehető, holott minden képén használ fehéret. Ahogy azt műhelytitkainak egyikeként tudható: fehér nélkül bele sem kezd egy kép megfestésébe. Sokféle fehéret fest: pl. hófehéret, szürkésfehéret, kékesfehéret, tojáshéj fehéret, és sorolhatnánk, de inkább nézzük meg a képeket tüzetesebben.
Így észre vehetjük, hogy a fehérek nemcsak a festői mesterség tudásaként, a techné biztos birtoklásaként vannak jelen, vagyis nem csupán „technikai kérdés”, hanem a figyelem összpontosítására, a gondolkodás érzékenységére utalnak, sajátos látásmódként és szimbólumok szöveteként is. A fehér vászon az emberi életet is végigkíséri; a születés utáni első szín és anyag, amellyel érintkezésbe lépünk: fehér vászonnal törlik meg a baba testét, fehér vászonlepedőbe pólyálják az újszülöttet, majd (régi hagyomány szerint) fehér pólya kerül rá. Az anya tiszta fehér ágyneműben piheni ki a gyermekágyat, fehér pelenkák, fehér hintőpor jelzik a babaszobát. Az anyatej fehér – sárgásfehér. A szabad szélben száradó fehér vásznak égszínkék színezetet kapnak. mint pl. a Fehér szürkével (2021) című képen.
Általában szinte minden festő számára van egy olyan művészettörténeti korszak, amelyhez vonzódik, amelynek alkotóira elődeiként tekint. Krajcsovics Éva számára ez az itáliai reneszánsz, amelyet egy képének címe is felfed: Egy Piero della Francesca képhez; ekként tudhatjuk, a XV. századig mehetünk vissza gondolatban. Piero della Francesca egyik legismertebb képe (freskója) a Madonna del Parto,[2] amelyen Máriát áldott állapotban ábrázolja, aki kék köpenye alatt felfedi fehér ruháját, és kezével a hasát érinti. Érdekes megfigyelni azt a párhuzatmot, amely ezt a kis felfedett rést utalásszerűen összeköti Krajcsovics Éva festményein látható résekkel, szétválasztásokkal.
Szintén láthatunk XV. századi itáliai reneszánsz ábrázolásokon a fehéret és a fehér vásznat hangsúlyosan szerepeltető festményeket: például fehér gyolcsvászonba göngyölt csecsemőkről ábrázolásokat Firenze egyik neves épületének, az Ospedale degli Innocenti – volt árvaház – épületének dombormű csecsemőin,[3] vagy Andrea Mantegna és Giovanni Bellini párba állítható különös családi, bár Bemutatása a templomban címmel jelzett festményein,[4] a kor szokása szerint szorosan gyolcsvászonba göngyölt újszülöttet (Jézus) párhuzamosan a fehér szakállú – Simeont jelképező – családfővel, aki az idős kort, az életből kimenetelt szimbolizálja: fehérből a színeken át a fehérbe – így a fehér az emberi élet két fontos pontját jelzi: kezdetét és végét.
Ha egy századdal korábbra megyünk vissza, az 1300-as évekre, akkor Giotto (di Bondone) falfestményeinek színeit juttathatják eszünkbe Krajcsovics Éva fehérjei, kékjei, rózsaszínjei, az egymásra kerülő különlegessé rétegződő színrétegek adta legfelső színfelületek: ha egy-egy Giotto-kép részletére koncentrálnánk, kinagyítanánk képzeletben, akkor az bizonyára szinte majdnem összetéveszthetetlenül hasonlítana egy-egy Krajcsovics Éva-festmény színfelületére; árnyalataiban, a homogenitást alig láthatóan megbontó variációiban, a színek visszafogottságában, abban, hogy visszautasítja a képfelület fénylését, és a matt letisztultságot mutatja lényegre koncentráló jelzésszerűségében.
Úgy vélem, hogy a jelzésszerűség, az esszenciális, lényegi visszavonás és visszavonódás – a festő részéről történő visszahúzódás – Krajcsovics Éva festői módszerének egyik alapelve és módszere is; mondhatnám az eidetikus redukció fenomenológiai fogalmát is, de nem mondom, mert nem szeretném behatárolni ezeket a festményeket fogalmakba vagy irányzatokba vagy megcédulázni hangzatos szavakkal. Szeretném azt a végtelenséget szóban is megtartani és hangsúlyozni, amelyet láthatunk a képeken – amely lényegi végtelenség, hiszen bár formailag véget ér a keret adta vászon szélénél, a nézés és a látás tapasztalata a végtelen felé vezeti a tekintetet, élménye lényegi bevésődés az emlékezetbe, amelyet bármikor elő tudunk hívni.
És mindehhez egy szín és egy ecsetvonás egzisztenciálisat megragadó, és lényegig hatoló gesztusára van szükség. Ahogy a kiállítás címét adó festmény (Fehér vászon, 2019) is teszi: az egyik legkisebb méretű képen rózsaszín háttéren fehér színnel egy ecsetgesztus átsuhanását láthatjuk, amely szabálytalan hullámvonalakkal, ferdén lebben a képen: akár a szél lebegtette, tisztára mosott, száradó fehér vásznak meglibbenése a hajnalpírú égbolt előtt. Csak egy jel. Vagy a szürkés szín előtt szabálytalanul átfutó kék vonalak akár a tenger és ég kitágított látóhatára. De ha nem látunk bele semmit, csak a vonalra, csak a színre önmagára figyelünk, ahogy adják magukat, és észlelhetjük a festmények drámai feszültségét és játékát.
Mert nemcsak az Ágy az Andrássy úton (2019), a Fekvő (2021) vagy a Szétválasztott rózsaszín (2021) című képek hordoznak drámaiságot, feszültséget, hanem az absztrakt jelek is, a tökéletesen odaillő és arányú függőlegesek, a vízszintesek, a leheletnyi vonallal jelzett nyílások, rések, a szóval pontosan meghatározhatatlan színű felületek. Egyszerűen vonzerejük van, és talán éppen szóval nem helyettesíthető varázslatosságuk miatt, a tudatosan érzékelhetetlen, de tudattalanban intenzíven érvényesülő, megtört fényhullámok hatása miatt „625 és 740 nanométer között”.
Máthé Andrea
[1] Bartis Attila: A színek színe – Bartis Attila írása a vörös dominanciájú Fortepan képek apropóján, 24.hu
https://24.hu/elet-stilus/2021/03/13/szinek-szine-bartis-attila-kepei-heti-fotepan/ (2021.07.20.)
[2] Piero della Francesca: Madonna del Parto, freskó, cc. 1460, 260x203 cm, Arezzo, Monterchi, Sansepolcro
[3] Filippo Brunelleschi tervezte és építette 1421 és 1424 között, a tondókat (1487) Luca della Robbia és unokaöccse Andrea della Robbia készítették, akiknek majolika műhelyük volt; Luca de Robbia találta fel a tartós terracotta-technikát.
[4] Andrea Mantegna: Bemutatás a templomban, cc. 1455, tempera,vászon, 68.9 cm × 86.3 cm, Gemäldegalerie, Berlin és Giovanni Bellini: Bemutatás a templomban, cc. 1470–1475, tempera, fa, 80 cm × 105 cm, Fondazione Querini Stampalia, Venezia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése