Hagyományőrző, de közben innovatív – a Pannonhalmi Főapátság nem ma érdemelte ki ezt a jelzőpárost. A kezdetektől önellátó gazdálkodást folytatnak, a ma trendiségnek számító körforgásos gazdaság nyomokban már ezer éve is felfedezhető volt a monostorban. Hortobágyi T. Cirill főapát a 90-es évektől a szívén viseli az újabb és újabb zöldítési törekvéseket, és ma már egy kisebb energiacég is megirigyelhetné a portfóliójukat, benne a biomassza-fűtőműtől a napelemekig számos megújulóenergia-projekttel. Környezettudatos kezdeményezéseikkel szeretnék vezetni az embereket, vinni a lángot előttük, hogy lássák, még nem késő megmenteni a Földet. Megjelent a Zöld Forbes, a címlapján Cirill atyával.
A bencések akváriuma – csak így becézik a pannonhalmiak a Kosaras-domb tetején ékeskedő főapátsági Viator éttermet. A vörösesbarna borítású, hasáb alakú épület az év nagyjából 364 napján két oldalról áttetsző üvegpalota, mintha a környékbeli erdők és szőlőültetvények alkotnák a falait, és a puritán, fehér abroszos asztaloknál ülve úgy érzi az ember, hogy a szomszédos Szent Márton-hegyen magasló bazilika kupolája karnyújtásnyi távolságra helyezkedik el. Kivéve azon a november végi napon, amikor ellátogattam a főapátságba: minden oldalról maszatos köd vette körül az éttermet, olyan volt, mintha egy felhőpamacs közepén ücsörögtem volna.
A Pannonhalmi Főapátság minden évszázadban az adott kor stílusában épített hozzá a monostorhoz. Így keletkezett 2010-ben az impozáns Viator, a holland-magyar Roeleveld Sikkes iroda tervei alapján, és legfeljebb az a kritika érheti, hogy a méretes üvegfalak miatt télen picit sokat kell fűteni, nyáron hűteni. Nem is vártak sokáig a szerzetesek, miután megkapták az első rezsiszámlákat. Másfél év után átalakították a rendszert, az étterem fűtését geotermikusra cserélték,
a lapostetőre pedig napelemeket pakoltak, amivel évente 3,5 millió forint energiaköltséget takarítanak meg.
Valójában már régi törekvés volt a pannonhalmi monostorban, hogy megújuló energiára váltsanak. Szépen lassan napelemekkel lett tele a gyógynövénykert mellett felhúzott fekvő biomassza-fűtőmű, valamint a népszerű zarándokszállás, a Szent Jakab Ház teteje is. „Némileg gátat szab a lehetőségeinknek, hogy műemléki környezetben működünk” – szabadkozik Cirill atya, vagyis Hortobágyi Cirill, aki 2018 óta hordja a főapáti reverendát. Előzőleg, egészen 1991-től elődje, Várszegi Asztrik személyi és gazdasági helyettese volt, vagyis éppen harminc éve erős ráhatással bír arra, hogy mi épüljön a Szent Márton-hegyen, milyen fejlesztésekkel óvják meg a teremtett világot – merthogy
ők ezt a kifejezést már évtizedek óta használják a ma trendi fenntarthatóság szó szinonimájaként.
Megregulázták
A bencés rendi hagyományoknak mindig is a része volt az önfenntartás, a kezdetektől harmóniában éltek a természettel. Szent Benedek 529 táján íródott szabálykönyvében, a Regulában is az olvasható, hogy „a monostornak mindenkor olyan élettérnek kell lennie, amelyben minden szükséges dolog – a víz, a malom, a kert, a különféle műhelyek – meglegyenek, azért, hogy a szerzeteseknek ne kelljen elhagyniuk azt”.
Márpedig a fenntarthatóság alapvetően azt jelenti, hogy egy tevékenységet a végtelenségig lehet végezni, úgy, hogy a természeti forrás nem apad el.
„Évszázadokon át egyensúlyban működött a rendszer. Aztán jöttek az államosítások, és 1989 után egyértelmű volt, hogy nem kapjuk vissza a birtokainkat. Így elkezdődött az útkeresés, és lényegében azóta is tart, arról, hogy milyen finanszírozási formában tudjuk tovább működtetni az iskoláinkat, szociális otthonainkat, könyvtárainkat. És az első pillanattól mindig gondoltunk arra is, hogy a vállalkozásaink, amiket létrehozunk, amennyire csak lehet, fenntartható módon működjenek” – meséli Cirill atya.
Nagyobb lökést adott a zöld törekvéseknek az uniós pályázatok megjelenése a kétezres évek első évtizedének közepén, és a szerzetesek azonnal elkezdtek azon gondolkodni, miként tudnák megújuló energiával kiváltani a gázfűtést. A válasz viszonylag kézenfekvő volt, Pannonhalma földrajzi elhelyezkedéséből kiindulva. A Kisalföld és a Bakony találkozásánál fekvő város monostora szerződést kötött a helyi erdészettel arról, hogy a favágáskor keletkező, másra már nemigen használatos faaprítékot felvásárolja. Azóta ezt – egy fűtési szezonban nagyjából ezer tonnát –, valamint a saját földjeiken, például az arborétumban és a szőlődűlőkön keletkezett növényi hulladékot égetik el a gyógynövénykert bejáratánál felépített biomassza-fűtőműben.
A két 700 kilowattos kazánnal lényegében az apátság teljes gázfűtését lecserélték, az évi földgázfogyasztás 400 ezer köbméterről 50 ezer köbméterre csökkent.
Apátsági fürtök és napelempark
Minél kevesebb beavatkozásra törekszenek a szőlőművelésben is, főleg, ami a növényvédelmet illeti – merthogy az ültetvényen kell kezdeni mindent, vallják a borászkodó atyák, akik a Pannonhalma körüli dűlőket teremtett borvidéknek szokták hívni. A réz- és kénpermetezés még a biodinamikus gazdálkodásba is beleférne (sőt sok minden más is, ami nem felszívódó, hanem kontaktszer) – ezt használják az apátsági szőlészetben is.
Azt mondják, biogazdálkodásra aligha tudnának átállni, már csak amiatt sem, mert a szomszéd szőlőjéből akkor is átkerülhetne minimális permetszer az itteni fürtökre.
Energiahasználatban annál inkább zöldülnek tovább: 2022-ben a környező Illak-domb oldalában, Pannonhalmától délre egy megawatt teljesítményű napelemparkot telepítenek, amivel már a főapátság és cégei áramfogyasztásának 70 százalékát megtermelik. (A mostani napelemek tíz százalékot adnak.)
Arról, hogy mit jelent a borászatban a gravitációs anyagmozgatás, hogy milyen ajándéktárgyakat készítenek Pannonhalmán (annyit elárulunk, hogy fröccsöntött Jézus nincs), és hogy mivel fognak hamarosan járni a lelkiásztorok a szomszédos településekre (naná, hogy ez is zöld), a Zöld Forbesban olvashatsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése