https://kritikustomeg.org/film/94360/never-rarely-sometimes-always-soha-neha-mindig-2020
[A filmben egy 17 éves pennsylvaniai lányt ismerünk meg, Autumn-ot, aki, miután rájön, hogy terhes, az első primitív és drasztikus kísérletek után (C-vitamin-túladagolás, saját hasának püfölése) megpróbál hivatalos úton segítséget kérni.
Mikor megtudja, hogy lakóhelyén szülei hozzájárulása is szükséges lenne a beavatkozás elvégzéséhez, legjobb barátnőjével (egyúttal unokanővérével), Skylarrel New Yorkba utaznak, hogy egy ottani abortuszklinikán vessenek véget a nem kívánt terhességnek. A két lány sokáig próbál úgy tenni, mintha normális városlátogatásra érkeztek volna, programokat is szerveznek maguknak, de hamar kiderül,
hogy a dolog még várakozásaikhoz képest is megterhelő, traumatikus élmény – minden résztvevő számára.
Hittman műve tele van premier plánokkal – a kamera úgy időz el az arcokon, mint egy tájon. De nem csak arcközeliket kapunk:
kiemelten fontossá válnak a filmben a kezek mint a segítés, a segítség, az együttérzés, a támogatás vagy épp a hála szimbólumai.
Legyen szó a megoldást hozó orvosok, nővérek és egészségügyi dolgozók kezéről vagy két fiatal lány egymásba fonódó kisujjáról, az alkotók mindezt úgy mutatják meg, hogy szavak nélkül is mindent elmondanak vele.
Annál is inkább, hiszen a Soha, néha, mindigben a verbalitás szintjén számos információt tartanak vissza vagy csak sejtetnek, így megrázóbb, ami nem hangzik el, amit nem tudunk meg biztosan. Erre utal az eredeti cím is, mivel a főhősnőnek egy kérdőív szóbeli kitöltése során pontosan ezekkel a szavakkal, a ’never’-rel (soha), a ’rarely’-vel (ritkán), a ’sometimes’-zal (néha) és az ’always’-zel (mindig) kell leírnia szexuális hátterét és teherbe esésének történetét; és a film csúcsjelenetének is tekinthető képsor ékes példája annak, hogy hiába lehet négy lehetőség közül is választani, van, hogy szavakkal elmondhatatlan, ami történt velünk, és van, hogy az áldozat inkább a hallgatást választja.
A Soha, néha, mindigre ilyeténképp lehet kiáltványként is tekinteni, ennek ellenére semmi sem áll távolabb tőle, mint a didaxis. Az üzenete erőszakos módon való arcunkba kiáltása helyett apróbb és brutálisabb fordulatok bemutatásával juttatja el a nézőhöz a mondanivalóját.]
[Hittman nem aktivistáskodik, filmje nem abortuszpárti kurzusfilm, hanem intim karakterdráma, egyszemélyes történet, ha úgy tetszik: magánügy.]
A számos díj közül kettő:
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál 2020: Ezüst Medve-díj
Sundance Filmfesztivál 2020: a zsűri különdíja
Néhány ajánló:
https://filmtett.ro/cikk/-honap-2-het-1-nap-eliza-hittman-never-rarely-sometimes-always-kritika
https://hajdupress.hu/cikk/egy-megesett-lany-kalvariaja-a-soha-neha-mindig-cimu-filmrol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése