Akira Kuroszava: Dodeskaden [Dodesukaden] (1970, japán, magyar felirattal, 135 perc)
A film egy öt éven át tartó, szakmailag ugyancsak balszerencsés periódus végére tett pontot. Ez Kuroszava első színes nyersanyagra forgatott filmje, egyszersmind határozott alkotói távolodás a történelmi eposzoktól; a kortárs közegben játszódó darab dramaturgiai mintái már az 1957-es Éjjeli menedékhelyben is felbukkantak, de Tokió nyomornegyede, a szereplők életét és lélektanát meghatározó fizikai közeg merőben eltérő akusztikát kölcsönöz a történetnek, az epizodikus szerkesztés pedig egyedülálló a rendező katalógusában. Kuroszava ez alkalommal meghökkentő módon mellőzte a hagyományos értelemben vett cselekményvezetést, ehelyett a karakterekre és a dialógusokra helyezte a hangsúlyt, a látványos konfliktusokat pedig kisrealista filmprózára cserélte. Ez a rendkívül míves film ólomsúlyú tragikumával együtt is szenvedélyes méltatása a szeretetnek, a megértésnek és az empátiának, általában véve: az egyetemes emberi értékeknek.
A Dodeskaden, bár nemzetközi forgalmazásban begyűjtött néhány kritikai díjat, Japánban csúfosan megbukott – a hazai közönség nem méltányolta a legendás direktor radikálisan megváltozott stílusát. A kudarc megpecsételte az újonnan felállított rendezői céh sorsát, könyörtelenül megtörte Kuroszava karrierjét, és kis híján végzetes katasztrófát idézett elő – egyetemes filmművészeti értékét az utókor volt hivatott felismerni.
A rendező érett és kései alkotásairól egy összegzés:
https://filmtett.ro/cikk/kuroszava-akira-portre-2
Egy személyes hangú írás részletes tartalmi ismertetéssel:
https://librarius.hu/2016/03/13/e-film-miatt-lett-ongyilkos-kurosawa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése