https://www.youtube.com/watch?v=UchHuJr5abI
Első adventi gyertyagyújtás diákoknak.
Pannonhalma, 2020. november 29. 20.30 óra.
Iz 11,1–4a
„…miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny fűszálat: miért nő a fű, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?
Babits Mihály Esti kérdés versét idézve kérdezhetem ma este: Miért az advent, hiszen ez is elmúlik és jövőre új advent jön? Egyszerűen azért, mert ez ma a tied és idén neked szól az Advent.
Az én esti kérdésem így szól hozzátok: szoktál-e sírni? Igen, jól hallottátok: sírni? Erről sohasem beszélünk. Erről férfiember nem beszél. A mindig győzelmet kiáltó korunk nem ismeri a könnyeket. Általában csak sikerekről és győzelemről hallunk. A sírás a gyöngeség jele. Ha tudunk is, ha időnként sírnunk kell, úgy tesszük, hogy lehetőleg senki ne lássa, mert szégyelljük.
Megvallom nektek, gyakran sírtam gyermekkoromban (és nem csak azért, mert a fogam fájt),
kamaszkorban, (amikor megtapasztaltam a magányt és a kudarcot),
felnőttként, (amikor az elutasítás falába ütköztem és amikor becsaptak) – kérdezd meg egyszer szüleidet!
és idősként is tudok, (egyelőre hálából).
Mindig örültem, ha sírni tudtam, megkönnyebbült és megtisztult a szívem. Megtapasztaltam, hogy könnyeimre csendesen válasz jött.
Vágyva vágytam az Urra. Ő elém jött és lehajolt hozzám. Nem a külsőt nézte, mint az emberek, hanem szívem vágyát és megtanított arra, hogy elfogadjam önmagamat.
Babits Mihályt idéztem az elején, most Pilinszky Jánost. Ő írja: Advent: a várakozás és könnyeink megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni – és sírni füzöm hozzá halkan – meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a mienk.”
Olvassuk a Nyolc boldogságot, de szívünkkel nem, ill. nem mindig értjük. Ezért elfeledkezünk arról, hogy beszéljünk róla, pedig a Nyolc boldogság második, kiváltságos boldogsága így hangzik: Boldogok, akik sírnak, mert őket megvigasztalják.
Kedves Fiúk! Az advent a tiétek, személy szerint a tiéd. Figyeljetek Advent napjainak üzenetére, a vasárnap estékre. Figyeljetek rejtegetett könnyeitekre, vágyaitokra, válaszolnak a próféták, az evangélisták és Mária, az Istenanya.
Keresd könnyeid okát és az adventi gyertyák egyre növekvő fényében választ és vígaszt kapsz.
Várszegi Asztrik OSB
