Nagyításhoz kattints a képre!
Kedves Fiúk!
Egy református lelkész életrajzi írásában olvastam, hogy amikor társaival konfirmációra készültek (náluk a konfirmáció felel meg a bérmálásnak) az egyik barátja azt mondta neki: Én attól tartok, hogy ha komolyan gondoljuk ezt a hit szerinti életet, és ha vállaljuk, amiről most beszélgetünk, akkor keresztényként nem lehet majd huncutkodni!
Persze pontosan nem tudjuk, hogy mire gondolhatott, de azért van néhány ötletünk: Például: Lazán kavarni csajokkal, akár többel is párhuzamosan. Ügyeskedve pénzt szerezni, és élvezni a könnyen szerzett sok pénz adta lehetőségeket: utazás, kaland. „Hawaii, dizsi, pálmafák, Tibi csoki, napszemüveg” mondtuk mi, amikor olyan idős voltam, mint ti most. (Csak zárójelben említem meg, hogy a Tibi csoki gyűjtő fogalom volt, a kiszáradás elleni védekezést, a mindennemű folyadék bevitelét is értettük rajta.)
Bizonyára ez a huncutkodás is gyűjtőfogalom, azt jelenti, hogy az élet könnyebbik végét fogom meg minden területen, a boldogulásban, a tanulásban, a munkában, a kapcsolatokban egyaránt. Szerintem ez a fajta huncutkodás, nem idegen tőlünk sem, megkísért bennünket, mi több egyegy részletében a mi életünkben is előbukkan...
De miért annyira csábító az életnek ez a könnyebbik vége?
Talán azért mert a huncutkodásnak van egyfajta varázsa! Izgalmasabb, gazdagabb, esemény- és fantáziadúsabb, vérpezsdítőbb élettel kecsegtet!
Ha pedig azt mondom nektek, a mai evangélium üzenete az, hogy a szeretet, a kitartás, az önátadás, az odafigyelés, a másik ember elfogadása, hordozása, az életem megosztása a másikkal / az, ami igazán emberhez méltó! Sőt a múlt vasárnapi evangélium üzenete is ugyanez volt, amikor Jézus azt mondta, hogy „én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők, aki bennem marad és én őbenne, az bőséges termést hoz”. Akkor arra gondoltok, hogy a hit szerinti élet nehezebb, beszűkíti a szabadságomat, tilalmak közé szorít, gúzsba köt és ezáltal annyi minden, ami igazán izgalmas, kellemes, és jópofa kimarad az életemből!
Valóban így van ez?
Szerintem bármennyire is csábító a huncutkodás ígérete, az érzések felszínén rekeszti meg az életedet! A hit pedig tartós hatóerővé tud válni! Erő, amiből tettek fakadnak, ami gyümölcsöt terem (az evangélium képi megfogalmazása szerint). És ahogy halad előre az életed rájössz, hogy nem baj persze, ha valami izgalmas, kellemes és jópofa, de a gyümölcs a lényeg! Nagyon fájó tud lenni, ha elmúlnak az évek, ránézek az életemre és nincs gyümölcs! A laza jópofaság nem ad hosszabb távon tartalmat az életemnek, megrekeszt az érzések felszínén, és odatapaszt a kamaszkorhoz! Márpedig egy életen át nem maradhatsz kamasz! Vedd észre, a jópofaság örömmé, az életedet hordozó hitből fakadó derűvé érhet, HA nem rekedsz meg az érzések felszínén!
Ez a mai evangélium is az élet ÖRÖMÉRŐL szól!
Ez az öröm pedig a hitben élt élet következménye, velejárója! Vegyük észre, hogy éppen nem vak hitről van szó! Jézus a szolga és a barát képét használja, hogy érzékeltesse mondanivalóját. A szolgák, mint pld. a katonák vakon kell, hogy engedelmeskedjenek a parancsnak. És szó sincs arról, hogy fel kellene tárni számukra a parancs okait. Jézus a tanítványait barátainak nevezi, azért mert nem vak engedelmességet vár el tőlük. A szentírás, a teljes evangélium nem mást, mint Isten kinyilatkoztatása. Isten bizalmasan közli velünk saját szándékát, minket Jézus barátait beavat terveibe.
Mi a célja ennek a beavatásnak? Miért tartsuk meg Isten parancsait? Miért éljünk Isten szándéka szerint? Mi lesz ennek következménye életünkben? Erre a válasz: "Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek és örömötök ezzel teljes legyen!” Meglepő ez a mondat legalább is azoknak, akik a hitet sokfajta kötelességnek gondolják, és a nekünk felkínált szeretet szerinti életutat, életünket beszűkítő erkölcsi parancsolatok hosszú listájának tartják. Az evangélium mai tanításával arra világít rá, hogy Jézus azért jött, azért hív követésére, hogy belső derű és öröm kísérje Istenre hagyatkozó hívő életünket.
Kedves Fiúk!
Jézus nem azért jött a világba, hogy újabb vallást alapítson, hanem, hogy felajánlja Isten szeretetét minden embernek! Biztos abban, hogy örömünk az éltünk során teljessé válik, beteljesedik. „Örömötök teljes legyen!” mondja! Talán tekinthetjük úgy is Jézus kívánságát, mint életcélunkat. Reménnyel tölthet el mindannyiunkat Jézus kívánsága: a jelenlegi állapotunk, a talán még hiányos, töredékes örömünk, boldogságunk, a még huncutkodással megelégedő természetünk változik. Épp a hit dinamikájára, lendületére van szükségünk, a szeretet leleményességére a fejlődéshez.
Bizonyára erre utal Jézus felszólítása is: „Maradjatok meg szeretetemben”! Hagyatkozzatok rá, ne önmagatokba merüljetek, hanem Isten szeretetébe!
Ehhez van szükségünk a Szentlélekre! A hitben való kitartásra vezet a Szentlélek!
Talán a hívők közösségében, az egyházban való megmaradásra, kitartásra is gondol Jézus. Együtt hallgatni az írásokat, együtt imádkozni, énekelni ébren tartja a lelkiismeretünkben Isten szavát. De minden bizonnyal a napi személyes imára is gondol Jézus.
Ehhez is a Szentlélekre van szükségünk, a bérmálásban Téged megszólító Lélekre!
A mai evangélium hátterében a múlt vasárnapi húzódik, azaz támpontokat, indíttatást kapunk ahhoz, hogy életünk gyümölcsöt teremjen, szeretetben, örömben, a Szentlélekben.
Számunkra Krisztus az út is, a példakép is, mert neki van egyedül egészen sajátosan közeli kapcsolata az Atyaistennel. Ezt a kapcsolatát nyitja meg számunkra, amikor meghív bennünket, hogy a hit leleményességével szeretetben éljünk a Szentlélekben!
Ámen!
HORTOBÁGYI T. CIRILL OSB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése