Az egyik korcsoportban elsők lettek, a másikban pedig épp, hogy lecsúsztak a dobogóról a Pannonhalmi Bencés Gimnázium atlétái. Áprilisban tartották a 2021/2022-es Diákolimpia Mezei Futóversenyét, és a fiúk a verseny után sem dőltek hátra. Ketten épp a május végi pályabajnokságra készülnek egyéniben, a többiek pedig – ahogy edzőjük Török Loránd tanár úr fogalmaz – „egészségügyi” edzéseket tartanak. Bár futóinknak nem a versenyzés a céljuk, az országos megmérettetésekről minden évben elhoznak néhány érmet.
„Futni kell?”. Ez a leggyakrabban elhangzó kérdés, amikor megpróbál atlétákat toborozni – meséli nevetve Török Loránd tanár úr. Így a diákok jó része már ki is esik az első „rostán”. Akik mégis kipróbálják az atlétikát, közülük is még sokan lemorzsolódnak a félév végére. „Az első edzéseken általában túlfutják magukat a kezdők. Izomlázzal és borzasztó fáradtsággal küzdenek hónapokig. Ha ezt az időszakot túlélik, akkor elkergetni sem lehet aztán őket. A kezdeti nehézségek miatt azonban sokan feladják” – mondja az edző.
Az atlétika – ahogy tanítványai szólítják – „Bácsi” érkezésével indult gimnáziumunkban. Ennek mintegy harminc éve már. Először technikai számokkal kezdték: magasugrás, távolugrás, hármasugrás. Bár a cél az volt, hogy jól érezzék magukat a fiúk, néhány év után már versenyekre jártak, és szép eredményeket értek el az országos bajnokságokban. Egy idő után azonban rá kellett jönni, hogy a feltételek Pannonhalmán nem ideálisak ezekhez a számokhoz, a hosszútávfutáshoz azonban minden adott volt – meséli az edző. „A kétezres évek derekán kezdtünk el futni, és hosszútávfutásban – mondhatni – megkerülhetetlenek vagyunk.”
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Diákolimpia Mezei Futóversenyéről is rendre éremmel térnek haza. A 2021/2022-es tanévben az ötödik korcsoportban, ahol 4500 méter a táv, az első lett a gimnázium csapata. A „nagycsapat” pedig az eggyel idősebbek között, ötezer méteren a negyedik helyezést érte el. A „kicsik” között fut Szabó Bence, 11.B osztályos tanulónk. Korábban, még az általános iskolában úszott, mellette pedig a futócsapatba is bevették. Itt Pannonhalmán az úszáshoz hasonló, azaz nem technikai sportot keresett, ezért esett a választása az atlétikára.
A nagycsapatban versenyzett Sári Mátyás és Szilika Domonkos a 12.A-ból. Matyi már általánosban is futott, de ott a versenyek előtt mindössze két héttel kezdték meg a felkészülést. Intenzíven akkor kezdett el foglalkozni az atlétikával, amikor hetedikesként Pannonhalmára került. Domonkos viszonylag későn – bár Bácsi szerint itt ilyen nem létezik, mert mindenkit szeretettel várnak – fogott bele a futásba: tizedikben váltott a vívásról.
Öt-hat edzésük van hetente. Az őszi-téli időszakban alapoznak, ekkor még hosszabb távokat, tíz -tizenöt kilométert futnak, majd egyre rövidebbeket. Ahogy a méterek csökkennek, úgy térnek át a sebesség növelésére, végül pedig rákészülnek a Mezei Futóverseny 4-5 kilométeres távjaira. Azt mondják, ezeken a versenyeken nagyon fontos, hogy jól kapják el a rajtot. Egyszerre ugyanis több mint kétszáz sportoló lódul meg, és ha valaki beszorul hátra, nagyon sok energia kell majd ahhoz, hogy felzárkózzon. Domonkost az hajtotta az idei versenyen, hogy látta, ahogy Matyi az élbolyban fut előtte, illetve egy másik, hozzá hasonló képességű futóval állandó harcban voltak. Matyi pedig egyik versenyzőt a másik után próbálta befogni. Mint mondja, ő mindig csak a közvetlenül előtte lévő versenytársra összpontosít, és próbálja elhitetni vele, hogy jobb nála. Éppen ezért nagy sebességgel igyekszik lehagyni, hogy eszébe ne jusson a másiknak visszaelőzni. Persze mindeközben rettentően kell arra is figyelnie, nehogy kifogyjon a szuflából.
Az egyik legnagyobb élményük a fiúknak a januári Tihany Trail volt. 10 kilométert teljesítettek egy kihívásokkal teli terepen. Mint mondják, a hegyről lefelé még mozgatni sem kellett a lábukat, úgy csúsztak lefelé, mintha síelnének a hóval, jéggel, sárral borított „pályán”. „Embert próbáló volt nagyon. Azt hittem, sosem érek fel a hegytetőre. Ott azonban gyönyörű látvány fogadott, előttem terült el az egész Balaton” – meséli Domonkos.
Bence jelenleg a pályabajnokságra készül egyéniben, Világhy Andrással együtt. 1500 és 3000 méteren állnak rajthoz május 30-31-én. Az edzéseket azonban a többiek sem hanyagolják, továbbra is eljárnak. Edzőjük szerint sok mindenről lemondanak tanítványai a futás kedvéért. A fiúk azonban jórészt nem így élik meg. Szerintük nagyon jó, ha a tanórák után, még a stúdium előtt kiszellőztethetik a fejüket, és nem is tudnák elképzelni a napjukat sport nélkül. Egyszerűen szeretik és élvezik, amit csinálnak. Bár Domonkos azt is bevallja, hogy végzősként, amikor éjszakába nyúlóan tanultak, másnap bizony irigykedve nézte osztálytársát, aki ebéd után lefeküdt aludni, ő pedig pihenés helyett a futócipőjét húzta fel – Matyival együtt. „Az azért fájt” – meséli, de közben mosolyog.
Bár Bácsi büszke arra, hogy diákjai jól szerepelnek a versenyeken, és az elmúlt években már mintegy ötven csapata állhatott fel a dobogóra, de azt mondja, egyáltalán nem az eredmény a fontos. „Szeretjük egymást, az atlétikát, jól érezzük magunkat, és ez a lényeg. Külön öröm számomra minden tréning, hogy ott vannak, és bár majd meghalnak az edzésen, a végén mégis azt mondják: »jaj, de jó volt.«”
A csapat tagjai:
6. korcsoport 5. korcsoport
Ősz Gergő 11.a Fodor Marcell 10.b
Sári Mátyás 12.a Szabó Bence Sándor 11.b
Szilika Domonkos József 12.a Szauter Ajtony 11.a
Ulicsák Miklós Attila 11.a Török János 10.b
Világhy András 10.b
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése