2020. december 25., péntek
2020. december 24., csütörtök
Áldott karácsonyt!
Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert
meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott
minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek
szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség
kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal
irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre,
amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért;
hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki
szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte
napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani,
mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére
tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas
szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy
fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek,
lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.”
2020. december 23., szerda
MOZI (29.)
Wim Wenders: Az idő múlása (1976)
2020. december 20., vasárnap
Advent 4. vasárnapja
Lk 1,26–38
Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű
városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából
való Józsefnek. A szűz neve Mária volt.
Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!”
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”
Ezután az angyal eltávozott.
2020. december 18., péntek
4. gyertyagyújtás
Gyertyagyújtás:
Karácsonyváró éneklés:
Kedves Testvérek, elérkeztünk a 4. gyertyagyújtáshoz. Egy hét múlva ilyenkor énekelni fogunk, Mennyből az angyal, Pásztorok, pásztorok… - gyermekkorunk óta jól ismert énekeket. És jól van ez így. És hallani fogjuk a karácsonyi történeteket… és jól van ez így. A karácsonyi történeteket, melyeket ismerünk, melyeket jól ismerünk, melyeket olykor túl jól ismerünk. És talán éppen ezért fontos ezekben a napokban újra kézbe vennünk a Szentírást, és olvasnunk ezeket a történeteket, hogy mit is mondanak ma nekünk. Máté evangéliuma elején rögtön egy olyan hellyel találkozunk, amit könnyen átlapozunk. Nemzetségtábla. Sok-sok idegen név. Mit is jelenthet ez? Mit üzen ez számomra? Ráadásul a nemzetségtábla Józsefhez vezet bennünket és nem Máriához. Józsefhez, aki igaz ember volt. Józsefhez, aki igazi férfi volt. Józsefhez, aki egy teljesen Istenre hagyatkozott ember volt. S akinek ott látjuk a múltját, a felmenőit, azt a több tucat embert, akik közt voltak hősök, szentek és voltak gyalázatos bűnözők is. Ott van benne a szent is és a bűnös is egyszerre. Józsefnek, mint Istenre hagyatkozó embernek, aki teljesen ráhangolta a belső világát arra, hogy figyelmessé válhasson Isten szavára, ott volt a lehetősége, hogy döntsön, melyik vonalát követi felmenőinek. S az első nagy üzenete ennek a családfának ez. Mindannyiunknak sok-sok felmenőnk van, és vannak közöttük nagyszerű példák, nagyszerű események, s mindannyiunk családjában vannak olyan ősök, akikről nem szívesen beszélünk, vagy inkább hallgatunk róluk. De felfele figyelve, az Örökkévalóba kapaszkodva, meg van a lehetőségünk arra, hogy – mint Józsefnek – azt az utat kövesük, amelyik a legnemesebb ága felmenőinknek. József hatalmas szerelemmel szerette Máriát. Máriát, aki törvényes menyasszonya volt. Ezért is fontos a nemzetségtábla, hiszen, ha József a megígért Dávid királynak házából származik, akit a próféták megjövendöltek, akkor ő ebből a házból csakis olyan menyasszonyt választhat, aki szintén ebből a házból származik. Mária is Dávid király házából származik. József szerette Máriát, s mégis azt látja, hogy Mária gyermeket vár és nem tőle. A megelőző három hónapot Mária a hegyekben töltötte rokonánál. József szerette őt. Nem csak szerelmes volt bele, hanem mélységesen szerette, és ezért gondolkodik úgy, hogy most hogyan tudja leginkább segíteni, támogatni, azt a Máriát, akiről azt gondolja, hogy hűtlenné vált hozzá. Ezért akarja titokban elbocsátani, hiszen kétezer évvel ezelőtt az egyetlen lehetséges kiút arra, hogy egy megesett leányt megmentsen, s ne kövezzék meg, ne ítéljék halálra, ahogy a törvény ezt lehetővé tette, az az volt, hogy elvinni oda, ahol őt nem ismerik, esetleg pogány földre, s ott egy új életet kezdhessen. De mint Istenre hangolt ember, képes volt az angyal szavát meghallani, megkülönböztetni. Álmaink legtöbbje az elménk szüleménye és nem isteni szózat. József meghallotta álmában a SZÓ-t, amelyik megváltoztatta az életét. És József cselekedett. Az elmélkedéséből, a gondolkodásából, abból, amit kapott az angyaltól, cselekvés származott. Magához vette Máriát. József tettre kész ember volt. Amikor az angyal később szólt, hogy menj, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba, akkor éjnek idején felkelt, fogta Máriát és a gyermeket, és menekültek Egyiptomba. Mert így tudta biztonságba helyezni a családját.
Kedves testvérek, nagyon sok ember kellett ahhoz, hogy karácsony titka közénk érkezzen. Évszázadok várakozása előzte meg ezt az ünnepet. Ott besűrűsödött az idő. Egyszerű emberek jelentek meg és tudósok egyaránt. A napkeleti bölcsek és a pásztorok. Hűségesen várakozó, igaz emberek. Egy Zakariás, egy Erzsébet. Isten testet öltött közöttünk, a mi emberi történelmünkbe, vállalva annak minden esendőségét. A hősöket is és a bukottakat is. Ebbe a történelembe öltött testet Isten. És Isten országának a története csodálatos módon jelent meg kétezer évvel ezelőtt. Nem ért véget. Azóta is Isten országa hol felragyog, hol elhalványul. Ma is írjuk ezt a történelmet.
Kedves testvérek, a kezünkben van az, hogy hogyan folytatjuk ezt az írást. Hogy a szentek, a hősök, a nagyszerűek nyomába lépünk a magunk egyszerű módján ott, ahol élünk, ott ahová Isten rendelt bennünket, s ezáltal az Isten országa fölragyog, avagy elhalványul.
Szánjunk időt ezekben a napokban arra, hogy az ünnep fényében, az ünnep lendületében vegyük kézbe újra az Írást, és olvassuk ezeket a jól ismert, nagyon jól ismert szövegeket. És engedjük, hogy megszólítsanak ezek a szövegek bennünket, hogy Isten országa tovább íródjék közöttünk, bennünk.
Hardi Titusz OSB
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)