A 9.B osztály 2021. október 8-10. között a Waclaw Felczak alapítvány által fenntartott Polonica Varietas pályázatnak köszönhetően 100%-os támogatottsággal nyerte el egy háromnapos utat. Az útról készült beszámoló alább olvasható.
Célul tűztük ki magunk elé, hogy a két ország és a szűkebb pátriánk,
azaz a bencés rend és iskola kapcsolódási pontjainak utánanézünk, majd a
helyszíneket felkeressük. Így esett a választásunk a wieliczkai
sóbányára, amelyet a legenda szerint Árpádházi Szent Kinga csodával
határos módon alapított. 
A
bánya meglátogatása volt az első napi programunk kora délután. A
kétórás vezetés során 131 méter mélyre mentünk le az egyik tárnába, ahol
láthattuk az elmúlt több száz év eszközeit, technikáit a só
kinyerésére. A legmonumentálisabb a bányában lévő templom volt. Minden
fala, lépcsője, szobra, oltára, oltárképe sóból volt kifaragva. A
sóbánya után a szállásra mentünk. Mindenkinek nagyon tetszett Szent
Fausztina nővér rendházában az összes szoba. Vacsora a szomszédos
étteremben volt, utána sokan a kétórás szabadidő alatt befutottak Krakkó
belvárosába megnézni a vár esti fényeit.
Szombaton a reggeli után egyszerre
Wadowicébe mentünk, ahol is a Szent II. János Pál szülőházában lévő
interaktív kiállítást néztük meg. Az előre eltervezett idő helyett
dupláját töltöttük el, végig nézve a használati tárgyait, a beiktatásain
viselt miseruháit, a pisztolyt, amellyel Ali Agca meglőtte 
és
a sífelszerelését. A nagy pápát mint embert láttuk. Késéssel indultunk
Tyniecbe, a bencések ősi, lengyel várába. A tárlatvezetés után nem volt
időnk a misére, mert időre mentünk Krakkóba, vezetett belvárosi sétára. A
Wawelben szinte mindent megmutatott a magyar vezetőnk. A hosszú séta
során mindent megnéztünk, ami a belvárosban érdekesség, majd kétórás
szabadidő után a szállásra mentünk vacsorázni, amit ismét két óra
szabadidő követett. Többen ismét a belvárost vették célba, de már
tömegközlekedéssel.
Vasárnapra maradt a kirándulás legnehezebb része, Auschwitz-Birkenau. A táborról történelem- és irodalomórákon sokat beszéltünk, de élőben sokkal nyomasztóbb, mint képeken, elbeszélve vagy filmeken. A táborban elhunytak közül minden harmadik magyar állampolgár volt. Az épületekben, tárgyakban benne van a mi múltunk is. Ennek a tudatnak a nyomasztó érzésével indultunk haza. A hosszú úton sokáig csendben utaztunk. Éjjel érkeztünk meg, fáradtan, de egy remek kirándulás élményével telítődve.
A kirándulást követő héten a „Saul fia” című filmet néztük meg, és beszélgettünk a látottakról. Megerősödtünk abban a tudatban, hogy az ember még egyszer nem veszítheti el az emberségét, a jóságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése