Szent Márton „fényei”

 

„Csak az tud boldog lenni, aki másokért él. Aki csak magára gondol, az eleve kizárja magát a boldogságból” – fogalmazott Pál József Csaba temesvári megyéspüspök 2021.november 11-én a Szent Márton-héten tartott ünnepi liturgián. A szentmisén a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjai is részt vettek. Az atya – megemlítve diákjainknak az egész héten át tartó gyűjtést a Covid-árvák javára – arra buzdította a jelenlévőket, hogy kezdjenek el még ma valami szépet tenni a körülöttük élőkért.

Előbb a Díszteremben találkozott diákjainkkal a püspök. A temesvári egyházmegye életéről, sokszínűségéről, soknyelvűségéről beszélt. Arról, hogy milyen összetartók a különböző felekezetek, mennyire élő az ökumenizmus. Majd diákjaink gondolatait vitte magával: olyan példaképekre van szüksége a fiataloknak, akik gyakorolják a hitüket, ill. olyan közösségi programokat kell szervezni a plébániákon, amelyek megszólítják a fiatalokat.

Ezt követően a szentmisén Pál József Csaba Szent Márton életének példájából olyan – ahogy ő fogalmazott – fényeket emelt ki, amelyek ezerhétszáz év után is világítanak. Szent Márton életét felidézve elmesélte, hogy a későbbi püspököt édesapja tizenöt évesen katonának adta, hogy eltántorítsa a keresztény élettől. Ez a döntés pedig a javára vált. Márton katonaként találkozott a koldussal, akinek fél köpenyét odaadta. „Az első fény, amit találtam magam számára az, hogy a legcsúnyább körülmények is a javunkra válhatnak, ha szeretjük Istent” – fogalmazott az atya. A temesvári püspök figyelmeztetett, hogy ne engedjünk a kísértésnek, hogy majd akkor teszünk valamit, ha elmúlik a járvány, más idők lesznek. Mint mondta az épp aktuális körülményekben kell meglátni a lehetőséget és megkeresni azt, hogyan élhetjük meg Isten akaratát.

Pál József Csaba atya hangsúlyozta, hogy Szent Márton a koldusra nézve azt látta, nincs mit adjon, mégis megtalálta a módját, hogy segítsen. Ez pedig Szent Márton második fénye. „Az Úrjézus szeretete hajtja, hogy olyan körülmények között is keresse meg a segítséget, ahol emberi szemmel nem lehetne találni.”  Majd hozzátette: „Isten a mi mennyei Atyánk, az ő szeretetéből táplálkozva tudunk adni.”

Végül a harmadik fényről szólva arról beszélt, hogy ahogy Márton sem utasította vissza a munkát és a munkával járó szenvedését, úgy nekünk is vállalnunk kell azt. A püspök az egység építését nevezte nagy feladatnak. „A templomban megcsodálják a szép köveket, de senki nem dicséri meg a maltert, ami összeköti a köveket. De ha nincs malter, széthull a templom is. Ha nincs ki építse az egységet, a közösség százfelé húz, és komoly munkát nem tud végezni együtt.”

Prédikációja végén az atya arra hívta a jelenlévőket, hogy kövessék Szent Márton példáját a legnehezebb helyzetekben, és lássák meg abban is a lehetőséget. Életünk során ne mondjuk azt, hogy nincs mit adnunk, és tegyünk másokért, mert akkor lehetünk igazán boldogok.